Megerőszakolták a barátnőmet. Mit tegyek? Hogyan segíthetnék?

Szia!

Jajj! nagyon sajnálom, ami a barátnőddel történt, tudod ez egy nagyon nehéz dolog. Engem 1,5 éve majdnem megerőszakoltak, (bár szerencsére csak majdnem) de tudom, hogy így is milyen nehéz. Sajnos el tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet most neki. Bár velem nem tették meg, de tudom, hogy így is közel egy évig nem mertem róla beszélni… senkinek sem… senkinek.

Szerintem az már egy nagyon jó jel, hogy a karjaid közt el mer aludni , ez azt jelenti, hogy bízik benned, hogy mer bízni, hogy van olyan férfi, akit elvisel maga mellett, akinek elviseli a közeledését.

Azok után, amit ő megélt ott, és túlélt aznap, még el tud viselni egy férfi érintést, szerintem ez abszolút pozitív dolog.

Tudom magamról, hogy én a mai napig nem tudok elviselni egy bizonyos érintést, se férfitől, se nőtől, mert emlékeztet arra az estére, és egy akkori érintésre, ami még durvának sem nevezhető, sőt! Egy gyengéd érintés volt, amit egy durvább érintéssorozat és testi-lelki bántalmazás követett…

Ne erőltesd, ne húzd ki belőle minden áron, hogy mi történt, még neki is fel kell dolgoznia, nem megy ez olyan könnyen. Ez egy annyira személyes dolog, és annyira megalázva érezheti magát (mert megalázták, de kegyetlenül!), hogy legszívesebben elfelejtené a dolgot. Nem csodálom, ha nem szeretne szakemberhez menni, és teljesen megértem szegényt… nagyon sokat segíthet neki, ha most nem marad egyedül, ha mellette vagy és érezheti, hogy van, akire bármikor számíthat, akinek bármit elmondhat, ha úgy érzi, de ehhez nem szabad erőltetni, ha úgy érzi, el fogja mondani. Egyszer talán nem bírja tovább és elmond mindent, minden apró részletet, de fel kell készülnöd rá, hogy kemény lesz mindkettőtöknek…

Én magamban őrlődtem, nem mondtam senkinek, nem mentem szakemberhez, teljesen egyedül voltam, és igen, akkor elhittem, hogy képes vagyok egyedül megoldani az ügyet, pedig nem, és igen, szükségem lett volna segítségre, mert most, másfél év távlatából is elfog a remegés, ha rá gondolok…

Beszéld meg vele, ne dönts helyette, de beszélgess vele a szakemberről… kérd meg, hogy legalább próbálja ki. Nem dönthetsz helyette, de rávezetheted… és hátha…

Legyél vele nagyon megértő, kíméletes, gyengéd, most szüksége van rá, hogy érezze: nincs egyedül.

Idő kell hozzá, nagyon nehéz, és nagyon fájdalmas, de fel lehet dolgozni…

Sok-sok erőt kívánok Nektek!

(Ha gondolod nyugodtan írj e-mailt…)

17/L