Azok a fiúk, akik nem sikeresek a lányoknál; azok nem jól teszik a dolgukat vagy egyszerűen férfiként kevesek nekik?

Ízlések és pofonok, ha egy átlag pasit veszünk, nincs olyan, hogy senkinek nem tetszik.

Annak, hogy egy embert folyamatos kudarcok érnek (és most nem csak férfiakról van szó) különböző okai lehetnek. Bárki bármit mond egyébként, a legtöbben a kisugárzáson buknak meg. Ha egy személy életvidám, mosolyog, kedves és nyitott, hamarabb felkelti egy idegen érdeklődését, mint egy olyan ember, aki magába roskadva, céltudatosan, egyenesen maga elé nézve rohan a célponthoz. (Függetlenül ettől persze az utóbbi kategóriában is vannak szerethető és kedves emberek.)

Pozitív dolog, ha valaki ad a külsejére és nem feltétlen a divatról van szó. Szerintem speciel mindenki törődhetne a külsejével, még ha minimálisan is és nem hinném, hogy túl nagy elvárás, hogy ne legyen a beszélgetőpartnerem büdös, ápolatlan.

Ez a "pasiként nem elég jó" dolog is hozzáállás kérdése.

Bár ez egyébként egy eléggé vitatott terület. :D Én annak a híve vagyok, hogy ha valakit folyamatosan elutasítanak akár barátkozás, kapcsolatteremtés terén, soha nem volt még pozitív tapasztalata, az elsősorban a saját háza tájékán keresse a hibákat, ne másokban. De persze ki hogy látja. :)

#3: Ez részben igaz, de azért a lányokat/nőket sem kell szentnek beállítani. Mert sokan tök máshogyan cselekszenek, mint ahogyan beszélnek, az egyik lakótársunk pl. nem egy csajt hozott fel bulikból, miközben meg a köztudatban az él, hogy jaj, szegény lányok, ők a védtelenebbek, az ártatlankák, akik csak "áldozatok" lehetnek. Másrészt meg eléggé elszomorító dolog, ha még a nem annyira dekoratív és zseninek sem nevezhető lányok is élből lerázzák az ismerkedni szándékozót, nem is beszélve azokról, akik nyafognak, hogy nekik semmi nem jön össze, rájuk se néznek a fiúk, de amikor egy átlagos srác próbálkozik (hozzátenném: nem bunkó módon), akkor szintén kapásból elhajtják. Bár ahogy elnézem az "átlag" lányokat (tisztelet a kivételnek), a többségnek eléggé nehezére esik a normális kommunikáció, mert észben sincsenek azon a szinten, hogy értelmesen lehessen velük beszélgetni. Gyanítom, sokszor ezért is rázzák le a fiúkat, mert agyban nincsenek ott.

Hogy mindenki saját maga körül nézzen szét, részben reális követelés, de gondolj végig egy dolgot. Ha valakinek nincsenek sikerélményei, az valószínűleg hendikeppel indult neki az életnek. Nincs önbizalma (természetesen ennek is oka van), így nem lesznek sikerélményei, viszont ez visszahat a nem létező önbizalmára is. Miközben sokan szó nélkül elhajtják az ilyen próbálkozókat, csodálkoznak, hogy azok miért nem olyanok, mint a sikeres emberek. Semmivel nem segítik elő azt, hogy az ilyen pasik előrébb lépjenek (és most nem arra gondolok, hogy össze kell jönni velük, hanem pl. arra, hogy akkor már legalább megmondják elutasításkor, hogy mi a baj, meg nem úgy tűnnek el, hogy a másik fél csak várja a választ, de nem jön semmi), dobálják őket, mint a rongyot, és közben jön a lekezelő szöveg, hogy "majd eljön a te időd is". Vagyis én úgy látom, hogy valakinek a folyamatos kudarcaiért nem csak az egyik fél a felelős, mert miből építkezzen az illető, ha csak negatívumok érik?