A sztereotípia beteljesülése, "hazug, arab menekült sok chates barátnővel". Belezúgtam. Most mit tegyek?

Sziasztok!

Már tettem fel hozzá kapcsolódó kérdéseket, csak régebben és más nézőpontokból. Ez most más.

Több mint egy éve találkoztam vele, egy óra hosszára, majd chatelni kezdtünk egymással (párszor kamerával), nagyon szoros kapcsolat alakult ki közötünk. Mind a ketten többet érzünk egymás iránt, mint ami normális lenne. Együtt voltunk jóban-rosszban, szinte napi szinten beszélgettünk, csak 1-2-szer volt egy hosszabb kihagyás.

Egy gond van csak. Azt mondja hogy szeret. Amit az elején el is hittem. De mára nagyon átlátszó lett, tudok róla hogy több lánnyal beszélget így, de gyáva beismerni. (Persze le sem tagadja.) Egyértelmű utalást is kaptam arra hogy ez mégsem olyan komoly. Szerintem már csak a rengeteg emlék tart minket vissza. Annyi minden közös élményünk van, tényleg nagyon-nagyon szoros lett. Én viszont totálisan teljesen beleszerettem. A másik bökkenő pedig hogy a szüleim akarata ellenére teszem mindezt, már egyszer megtiltották hogy újra írjak neki, de azóta is tartjuk a kapcsolatot. A helyzet egyre rosszabb. Én csak jobban kötődök hozzá, de ő is törődik velem, már sokszor volt olyan hogy nem írtam és mindig ő keresett újra. Tényleg meghallgat, segít stb. Egyre többet veszekedünk. Rengetegszer mondtam hogy ez az utolsó csepp a pohárban, sokszor megbántott. Mégis függő lettem. És ő is. Nem tudunk elszakadni egymástól. Ide sem tud jönni, hiszen még egy évig menekülttáborban van külföldön. De lassan félni is kezdek, mert túlzásba vittem, túlfeszítettem a húrt és tervez idejönni. Szeretem de iszonyú makacs és néha rossz természetű, de nagyon hiányzik és még nem találkoztam hozzá hasoló fiúval. Rengeteg minden is tudok róla, úgy érzem jól ismerem. Mégis teljes titok övezi igaz kilétét, ráadásul egy nőcsábász is. És még hogy titokban is kell tartanom! Kikészülök.

El akartam hagyni már sokszor ezelőtt. Ő is, de mindig visszataláltunk egymáshoz. Megbeszéltük, újrakezdtük. Ő is könnyen az ujja köré tud csavarni. De a sok rossz tulajdonséga ellenére tényleg szeretem és belehalok annyira hiányzik. Mit tehetnék?? Tudom hogy ez nem jó így, de egymás nélkül sem tudunk élni. Ráadásul egy év 3 hónap. Nem csak eg szimpla chatpartner. És mégegy.... 7 évvel idősebb.

Mit tehetnék hogy sikerüljön elfelejteni ezt az egészet? Vagy van esélye ennek az egésznek? Ha nem szenvedünk, egymással érezzük egymást a legjobban, egyszerűen imádom és mindig számíthatunk egymásra. Nagyon különleges fiú. Van benne ráció hogy teljesülhetne régi álmom hogy valah lesz köztünk valami? (Ő nagyon és nagyon gyakran ajánlgatja, most már különleges félelmetes is, ha emlegeti hogy már csak ennyi hónap).

Valamit nagyon elszúrtam. Mit tegyek? És a szüleimnek meséljek róla többet? De akkor ezt ki is nevezném életem uolsó írásának.

Segítsetek!!!! Tényleg nem tudom elhagyni. Az életem részévé vált. Konkrétan ma olyan hangulatában volt, hogy nem tudta abbahagyni a romantikus vallomásait. Kezdek félni. Tudom, hülye voltam. Megbántam. Valakinek van valami tanácsa?

Egy kétségbeesett 17/L