Mi történik velem? Kétségbe vagyok esve.

Egyszerűen nem találok racionális magyarázatot arra, amin 1-2 hete keresztül megyek. Minden ok nélkül belezúgtam a főnökömbe! Tudom ez nagyon sokszor előfordul emberekkel, de ami velem történik, az nem normális. Régóta dolgozom ezen a munkahelyen, és eddig soha, se soha nem éreztem semmilyen vonzalmat iránta. Nagyon jó ember, jó viszonyban vagyunk, de nem jobban, mint bármelyik más kollégával. Szoktunk beszélgetni, viccelődni, de sosem gondoltam rá mint férfi. Neki felesége van és kisgyereke, nekem szintén több éve tartó párkapcsolatom. Nagyon elítélem a félrelépést, szóval eszem ágában sincs rányomulni, vagy bármit is kezdeményezni, eleve nem is kölcsönös a dolog. Fogalmam sincs mi váltotta ki, egyik napról a másikra, elkezdtem róla álmodni, álmodozni, fantáziálni, nem vagyok már tini, de annyira várom minden nap hogy találkozzunk a munkában, hogy egyszerűen már szégyenlem magam emiatt, pedig senki nem tud róla. Nem is láthatja rajtam senki, mégis egész nap csak rá gondolok, róla álmodozom, elképzelek dolgokat vele.... Iszonyatosan szégyenlem magam és azon gondolkodom, hogy felmondok! De mit mondanék a páromnak, miért hagytam ott a munkahelyem? Annyira belezúgtam mint egy 15 éves kis tini! Az elmúlt pár napban már arra is gondoltam, hogy elmegyek endokrinológushoz, vagy pszichológushoz, mert ez tuti, hogy nem normális dolog. Miért pont ő, mikor éveken át sem érdekelt mint férfi, erre egyik napról a másikra az összes gondolatom körülötte forog? Mi lehet ez? Kapuzárási pánik 30 évesen? Fogalmam sincs mit tegyek, van esély rá, hogy magától elmúlik ez? Már baromira zavar, úgy érzem magam mintha megint 16 éves lennék, annak idején éreztem ilyeneket utoljára.... Mégegyszer hangsúlyozom hogy sosem lépnék félre és az ő családját sem tenném tönkre, egyszerűen kétségbe estem, mert nem tudom mi váltotta ezt ki, és hogy elmúlik-e majd magától, vagy muszáj lesz ott hagynom a munkahelyemet, amit imádok. Tapasztalatok? Járt már valaki hasonló cipőben?