Adjak a barátnőmnek egy esélyt, vagy meneküljek?

Nagyon sok bajban kitartott mellettem.

Bízik bennem.

Szeretem, szép, intelligens, aranyos.

De mostanában építgetjük a lakrészét az anyjánál és olyan dolgokra lettem figyelmes, hogy

- engem igen, de őt nem zavarja a szinte már dögszagú ágynemű. Én érzem magam melegnek, hogy szólok, hogy ki kéne mosni. Arra hivatkozik, hogy még nem érkezett meg a mosógép, ágyneműt meg kádban nem lehet kimosni.

- nem zavarja a rendetlenség, szerinte építési területen nem tudunk rendet rakni, 20 perc alatt olyan rendet raktam mégis, hogy 5x nagyobb lett a hely.

- nem zavarja, hogy csak 2-3 de lassan 3-4 naponta fürdünk, mert a saját lakrészén még nincs kész a fürdőszoba, azt meg nem akarja hallgatni, hogy a duplájára ugrott a vízszámla miattunk, tehát nem sakkozza ki az anyjánál még ezt sem. Engem zavar.

- most felvételizik egy egyetemre, de nem törődik vele, pedig kéne, mert gyakorlati felvételi is van. Helyette hülyeségeket olvas a facebookon, mesét néz, játszik a táblagépén.

Ha a felső négyből valamelyiket, vagy az összeset megemlítem, a megoldás keresése (tehát tettek helyett) nyöszörögni, vitatkozni kezd, hogy ő nem tehet erről, ő nem tehet arról. Nekem meg férfiként megalázó helyette megcsinálni ilyen dolgokat.

Egyébként amikor nálunk laktunk (de most költözünk) sosem volt probléma a hiigéniával, de intő jelnek tekintem ezeket a dolgokat. Tény, hogy tényleg nehéz dologba vágtunk bele, de azért nem kéne csövesszagú ágyban aludni. Sajnos a szülei is tehetnek arról, hogy így el van hanyagolva, az apja külföldön él és már egy évtizede nem jött haza, az anyja pedig nem dolgozik, és nem is nagyon törődik a hiigéniával.

Barátnőm egyébként biztosít arról, hogy a mi lakrészünkön minden tiszta lesz, de ilyenkor egy kicsit megreng benne a hitem.