Miért fáj ennyire? Mi segíthetne?

Megismerkedtem egy pasival, akinek külsőre bejöttem, de nem tudott mégsem úgy közeledni felém mint nőhöz. Pedig nagyon megkedveltük egymást, a neten jól megértettük egymást, sokat beszélgettünk. De amikor találkoztunk neki nem tetszett a gyerekes viselkedésem és az hogy csendes, szerény nő vagyok. De én másképp nem is tudtam volna vele viselkedni mert az apámat láttam benne, nagyon apahiányom van és vele olyan biztonságban éreztem magam. Vele kiélhettem volna a gyermekkori vágyaim. Nagyon fáj, hogy olyan közömbös és elutasító volt velem, holott én az apámat láttam benne. Így nagyobb traumát okozott mint én azt gondoltam. Szerintetek elmondjam neki, hogy hogyan érzek, változtatna az valamin, mert nekem nagy megkönnyebbülést jelentene, ha megvallhatnám neki az érzéseimet, amit eddig elfojtottam. Neki ez nem jelentene semmit?