Nincs szexéhségem, teljesen üres vagyok. Hmm?

Erről az a South Park-epizód jut eszembe, amiben Cartman teljesen elveszíti a humorérzékét, miután látott két olyan embert, akik a seggüket hordják a fejükön arc gyanánt. :-)

Na de a viccet félretéve: sztem ez egy ideiglenes állapot, szóval nem kell túlreagálni a dolgot. Sokan átesünk ilyen válságon. Olyasmi ez, mint az írói zárlat, az alkotói válság. Jön, attól félünk, örökké tart, aztán eltűnik.

Te az okára kérdeztél rá, hogy mitől lehet ez. Lelki, testi vagy idegi fáradtság, stressz. Valszeg.

Hopp. Félreolvastam. Azthittem jártok.

Az is lehet, hogy elidegenedtél magadtól. Szégyenled magad. Nem akarsz az lenni, aki. Az is lehet, hogy elfolytottad a bánatodat, és próbálsz mindent érzést kizárni, hogy ne fájjon a csalódás. Emiatt más érzések is eltűnnek pl. a szexualitás.

Hagyd a fenébe, legalábbis egyelőre! Ebből már jó nem lesz. Ha így kibukott, akkor várj vele egy pár hónapot hátha addig megenyhül. Keress addig valami csajt és rendezd le.

A szerepjátszásról meg próbálj leszokni. Próbáld megtalálni önmagad. Az ezerszer fontosabb, mint a csajok. Egyébként ha önmagad tudsz lenni, akkor a csajok is jönnek.