Nektek mi fájt legjobban a megcsalásban?

Az fájt a legjobban, hogy a saját lakásomba csinálta, a közös ágyunkban!

Mikor kidobtam, és visszaköltözött az anyjához (mivel a csajnak komoly kapcsolatra nem kellett), még akkor is sajnáltam, de aztán, mikor engem állított be rossznak, és azt hazudta, hogy én csaltam meg őt (felhívott az anyja nyál csorgatva, hogy hogy tehettem ilyet a fiával), már semmit sem bántam.

3/5

"vagy mindig mindkét fél akarná a szexet egy párkapcsolatban..."

Nálunk ez is megvolt, mindig mindketten kívántuk, minden nap kívántuk, mágis megcsalt, hajtotta a vére, a hódítási vágya, rám pedig ok nélkül féltékeny volt.

Ez nem igazán megcsalás, de azért leírom.

Volt egy lány, akivel a kapcsolatunk több volt, mint barátság, de kevesebb, mint kapcsolat. Én többet éreztem iránta, mint barátság, és a visszajelzéseiből úgy vettem le, hogy ő is. Talonba rakott, hitegetett, én meg bíztam benne, hogy a végére csak összejövünk. Eljutottunk odáig, hogy szerelmet vallottam neki, amire azt mondta, hogy ő is szeret engem. Aztán jött a fekete leves. Pár nap múlva közölte, hogy fontos vagyok a számára, de ő egy másik fiút szeret, és mi legyünk csak barátok. Természetesen jött a lelki összeesés. Nehéz volt elhinni, hogy ez történik, de muszáj volt elviselni. Az volt benne a legrosszabb, hogy az ember reménykedett, megbízott a másikban, eljátszottam a gondolattal, milyen lenne, ha összejönnénk? A vallomás után örültem, hogy végre révbe értem. Erre tessék. Volt 1 hónap kesergés, majd megjelent. Kérdezte, hogy mi újság velem? Rossz érzés volt újra beszélni vele. Kiderült, hogy szétmentek, aztán a ló helyett a szamár elv alapján újra akarta kezdeni velem, de már nem volt több esély.

Egyértelműen az benne a legrosszabb, hogy az ember bizakodik, odateszi magát, de végül csak a pofára esés marad!