Reménytelen eset lenne?

Sziasztok!

Leírom a történetem, kíváncsi vagyok mások véleményére. Nem tanácsot szeretnék, csak kíváncsi vagyok ki mit gondol. Nem fogok rossz pontot adni egy-egy őszinte véleményért.

Szóval tetszik nekem egy lány, akivel egy gyülekezetbe járok.

Gyakran szoktam Őt nézni, néha-néha összefutott a tekintetünk is. Egyszer mikor korábban érkeztem, odajött és elbeszélgettünk kicsit. Teljesen hétköznapi dolgokról, hogy ki mit tanul, stb. Nekem csak még szimpatikusabb lett eztán, szóval még jobban néztem Őt. De aztán már nem jött oda köszönni később. :\ Szóval eddig 1x beszéltünk össz-vissz és gondolom ott is igen rossz benyomása lett rólam. Én igyekeztem magamat adni, nem színészkedtem.

Ma pedig páran a gyülekezetből - főleg fiatalok - elmentünk focizni. Semmi komoly, csak a játék élvezete meg a társaság a lényeg. Ő is ott volt. Jó volt a hangulat szerintem, pár nem vagyok nagy társasági ember. Annyi, de annyi alkalmam lett volna odamenni hozzá, de egyszerűen képtelen voltam. :(

És ez egy iszonyatosan rossz érzéssel töltött el, szóval félre is ültem egy kicsit. Úgy vettem észre, hogy kicsit Ő is visszahúzódóbb típus, ahogy én is... szóval nem igazán szóltunk egymáshoz, csak fél szavakat.

Az önbizalmam az kb nemlétező dolog és visszahúzódóbb is vagyok, legalább is kezdeményezés-ügyileg. (ha már odajött valaki, hamar oldódom) De közben olyan szívesen odamentem volna hozzá egy kicsit... Mégis, valami visszatartott. Érzett valaki valaha hasonlót? Szerintetek halott helyzet? Iszonyatosan rossz érzés ez, mert tényleg nagyon szimpatikus a lány, de így halva születettnek tűnik a dolog.

Egyébiránt teljesen egyet értek azzal, ha valaki azt írja, hogy férfiatlan vagy nevetséges. Tudom. Csak egyszerűen... nem megy. :\ Félek mindig, hogy irritálja az embereket a közeledésem. Nem csak nőügyileg, hanem akár ha barátkozásról van szó.