Meg lehet úgy békülni egyáltalán az egyedülállósággal, hogy még az ember környezete is folyamatosan sulykolja, számon kéri, hogy mikor lesz már valakije?

Ha huszonéves vagy, főleg nem kell sietni. Éld az életed boldogan, majd negyvenfelé az ösztönök, hormonok úgy is rákényszerítenek. Ma már a házasság amúgy sem divat.+a magyar törvények is abszolút családellenesek!

Csak nyugi! Nem maradsz le semmiről! A szekálásokra meg legyints, és mond "ami késik az előbb utóbb eljő!

az ilyen környezetet ha nem tudod elkerülni, lecserélni (pl család) akkor vissza kell támadni nincs mese..

olyan helyre kell szúrni ami tudod, hogy fáj nekik.. női önérzet, szülői önérzet, főzési tudomány.. bármi ami sértő nekik le kell oltani és előbb utóbb megtanulják, hogy ha téged bántanak ezzel a "mikor lesz családod" dologgal akkor kapni fogják az ívet.. és leszoknak róla.

Utolsó! Te biztos olyan családban nőttél fel, ahol állandóan marják, piszkálják egymást! Jóra tanítod a fiatalt! Ezt az oldalt értelmes gyermekek is látogathatják, és Ők még mindent elhisznek!

A piszkálódásnak, marakodásnak semmi értelme! Ebből csak bosszúsodás következhet!

Azt kell mondani: Köszönöm a figyelmet, ami késik az eljő!

Akárkid bármikor lehet, az a Valaki meg majd jön.

Te ne parázz, elég tapintatlanok, ha ilyenek.

A nejemnek a fogamzással voltak elég súlyos bajai, hát mi is örültünk, amikor amúgy normális emberek ezzel piszkálták, poénkodtak, sürgették....