Mit tehetnék ez ellen?

Négy éve vagyok szerelmes egy fiúba, miközben tudom hogy semmi esélyem nincs nála. Nem vagyunk barátok, csak ismerősök, és ráadásul alig találkozunk, évente pár hetet töltünk együtt, mivel a családosan együtt járunk síelni, mivel a szüleink jóba vannak, de ennyi az egész. Ráadásul még beszélőviszonyban sem vagyunk. Én nem nagyon merek kezdeményezni, ő pedig átnéz rajtam.

Mostanra teljesen ellentmondásba kerültem önmagammal, egyáltalán nem értem mért vagyok még mindig szerelmes belé, amikor a tisztán gondolkozó énem egy unalmas, nem túl jóképű, néha kifejezetten bunkó embert lát benne. És már ezerszer elhatároztam, hogy na mától nem gondolok rá többet, és örökre elfelejtem, de valahogy soha nem sikerült, mindig visszatérnek a gondolataim hozzá, és nem bírom megállni, hogy ne gondoljak rá.

Tudom, hogy a szerelem vak, meg minden, de hogyan lehetek még mindig szerelmes egy emberbe, aki alapesetben ennyire hidegen hagy? Mi tegyek, hogy sikerüljön kiábrándulnom belőle?