Meg tudom változtatni a barátnőm rossz tulajdonságait, szokásait, vagy ha ezek zavarnak inkább felejtsem el? (bővebben lent lesz, hosszú)

Tehát aranyos kedves lányt. Amíg ő lakott nálunk tökéletesen felvette a család rutinjait, nagyon finomakat főzött idővel, tiszta volt, rendet rakott maga után, felvette a rutinjainkat.

Most viszont egy ideje az ő családjánál lakunk és hát az anyja elég rendetlen és esetlenül viszi a háztartást. A barátnőm elvan a koszban, ráadásul ha hozzászólok valamihez, mert engem pl nagyon zavar, h pl fekete kb a wc környéke, meg büdös minden, kb semmihez sem merek hozzáérni, de ha nekiállok, vagy nekiállunk feltakarítani az anyja megőrül....

Ezzel az egésszel meg úgy érzem magam mintha elvennék a jól megszokott irányítást gyakorlatilag kiherélnének, megalázó hülye elnyomott szerepbe kerülnék és elkezdtem félni attól, hogy ez talán így is marad és csak addig nem volt így, amíg egy modern normális környezetben volt velem a barátnőm.

Szóval. Most őszíntén?

Mennyi rá az esély, hogy ezek egyszerűen ilyen disznók és jobb lenne ha le sem állnék ezzel a lánnyal mert csak tönkretesz?

Vagy csak az itthoni szar környezet miatt viselkedik így velem és én vagyok lebaszva ha mondjuk finoman megjegyzek, hogy mi mit hogy szoktunk vagy hogy lehetne okosabban, esetleg megjavítok valamit.

Eleve mennyire normális és elnézhető az, hogy ha segítek egy idegen háztartásban, azt tolakodásnak, behatolásnak veszik? Ilyenkor úgy érzem mintha átprogramozódna az agyam és az abnormális lenne az új normális ami nekem nem tetszik mert konkrétan egy életre el tudja rontani a józan ítélőképességemet, tervező, szervezőkészségemet és egy gusztustalan tehetetlen amőbát csinál belőlem ami már lassan meg sem mer szólalni? Mert így érzem magam.

Hozzátenném.

A ház két részből áll, az egyik részét most tervezzük beépíteni a barátnőmmel. A barátnőm biztosít affelől, hogy az a mi privát részünk lesz és senki nem szól bele semmibe, de még 1,5 hónapot itt kell lennünk addig. Én úgy érzem még az is esélyes, hogy hiába kerülünk utána saját környezetbe, a barátnőm már rutinból (mert az anyjától így szokta meg a rövid idő alatt) nem fog rám hallgatni és le fogja hordani az amúgy jó ötleteimet, szokásaimat tanácsaimat....

Szeretem egyébként nagyon, de ebben az ideköltözős helyzetben úgy érzem magam mintha ki lennék herélve, de az építkezés miatt kénytelen vagyok itt lenni, nyelni, és próbálni jópofizni, bizonyítani.

Bizonyítani azt, amit amúgy nem kellene.... bizonyítani hogy az ő megszokott normális életmódja az abnormális, nem pedig az én környezettudatos, tiszta, modern, kényelmes életvitelem. Eleve furcsa az is, NAGYON, hogy bizonyos emberek egyszerűen jól, és otthonosan érzik magukat egy gyakorlatilag kényelmetlen lakótérben! Egy használhatatlan konyhában, ahol még pult sincs, teljesen kusza fürdőben ahol hegyekben áll a büdös mosatlan. Én megőrülnék és megőrülök, ő viszont (a barátnőm anyja) nem érti miért, mert talán sosem tapasztalta meg mi az a normális, és azt sem látja át, hogy néhány bútor áthelyezéssel, párezer forintos tárolók vásárlásával, barkácsolással, szereléssel, takarítással, rossz szokások kizárásával (sáros cipővel bemenni a fürdőbe!!!) modern kényelmes otthonná lehetne varázsolni a lakását.

Szóval nem engedi. És én elfogadom persze mert vendég vagyok de mégis bennem van egy olyan hogy akkor most összecsomagolok és keresek egy olyan lányt akinek normális a családja.

Vagy bírjam ki?