Lúzernek születni kell vagy azzá válik az ember?

hát ja lehet születni kell rá, mert annyira gyenge az agyad, hogy sok részletre egyszerüen oda se tud figyelni.

de az én szememben a luzer az, aki majd felnött korára se tud talpraállni, pedig meg vannak a lehetöségei, csak lusta és ostoba.

Már miért ne lehetnének befolyásolhatóak magad által amiket leírtál? Vegyél jegyet mindig, érj ki időben az állomásra (várni jobb, mint lekésni), ne lógj, ha esik az eső akkor ugyan figyelj már a közlekedés többi résztvevőjére is, ne csak menj mint a világtalan, jégre ne lépj, suliba meg még a kabátomban is tartottam tollat, nehogy ne legyen nálam.

És hasonló gondolatmenet alapján elég sok minden "lúzerséget" le lehet vetkőzni, csak fel kéne ismerni a lehetőségeket. Az, hogy a szerencsejátékban meg nem nyersz soha, nem lúzerség kérdése. A játék úgy van kitalálva, hogy minimális legyen az esélyed.

Én is sokat gondolkodtam ezen fiatal koromban, mert világéletemben úgy képzeltem el magam, mint akinek mindig peche van. Azóta rájöttem, hogy kifejezetten szerencsés alkat vagyok, csak a negatív hozzáállásom miatt gondoltam fordítva.

De mondok egy példát, egy nagyon jó cimborámmal kapcsolatban. Mindig is egy kicseszett mázlistának gondoltam a srácot. Ha éppen gyorsan hajtott, és el is kapták, megúszta némi bírsággal, vagy azzal sem. Ha valami elektronikai cucca bedöglött, mindig úgy járt vele, hogy jobbra cserélték utólag. Vett egy xbox-ot, és azon finnyáskodott, hogy nyikorog az egyik kontroller, kicserélték neki, ráadásul tévedésből kettőt küldtek, így az egyiket eladta jó pénzért. Egyszer egy adminisztrációs tévedés miatt két évig ingyen volt az internetkapcsolata, amit sosem hajtottak be rajta. Napestig tudnám sorolni ezeket a sztorikat, miközben én mindig csak megszívtam az ilyenekkel. Ráadásul jó körülmények közül is jött, amúgy is volt pénze mindenre.

Csak éppen ez azért volt, mert nem panaszkodott a srác. Mert amúgy meg kétszer verték laposra a kidobók szórakozóhelyen a semmiért. Egyszer egy vízparti, mólós buliban összetört alatta egy kerti szék, beleesett a vízbe, kagylóba lépett, ami szanaszét vágta a lábát. Feltörték a kocsiját. Ellopták az antik motorját, amit ugyan visszakapott, de romokban. Bement fizetni a benzinkútra, mire kijött, egy részeg sofőr belement a kocsijába és elhajtott, a biztonsági kamera felvételén csak a rendszám nem látszott. Elment a barátnőjével külföldre nyaralni, és egy részeg helybelivel karambolozott önhibáján kívül. Kiment az USAba konferenciára, mire visszajött a légitársaság tévedésből valahová Afrikába reptette az összes poggyászát, hetek múlva kapta csak vissza.

És tudod, itt az a lényeg, hogy mindezt hogyan éled meg. Számára ezek a peches történetek csak jó sztorik, mert nem kesereg rajtuk. Elmeséli, együtt röhögünk. Nem mellékesen a srác nemrég szerezte meg a doktori fokozatát, szabadalmak, komoly cikkek futnak a neve alatt, pedig még csak a 28-at tölti. Ő mázlistának érzi magát, pedig még napestig sorolhatnám, mi minden szart élt meg életében. Felfogás kérdése.

Nekem annyi lúzer köröm volt életemben, hogy könyvet tudnék írni. Egyszer itt, ezen az oldalon volt egy cikk, ahol egy csomó ember leírta élete legkínosabb történetét. Én ehhez úgy öt sztorival járultam hozzá, akkor konkrétan jelezték is többen, hogy vezessek blogot legalább. Egyszerűen mert tudok nevetni saját magamon. Abszolút szerencsés embernek érzem magam, mert rendben halad az életem, és ha történnek is szarságok velem, azok is inkább viccesek. A nagy baj általában elkerül.

Szerintem szinte mindenkinek van oka magát tipikus pechesnek tartani, mint ahogy szinte mindenkinak van oka magát szerencsésnek érezni. A szerencsés embert és a vesztest a felfogás különbözteti meg az esetek 99%-ban.