Az agyamra megy ez az érzés. Mit csináljak?

Az a helyzet, hogy két éve megismertem egy fiút, akivel nagyon jól elvoltunk. De az a helyzet, hogy nagyon távol lakunk egymástól. Viszont neten igazán sokat beszéltünk, és tényleg jó barátok lettünk. De én elkezdtem többet érezni. Aztán ezt el is mondtam neki. És utána határozottan kedvesebb lett velem és mindig mondta, hogy szeret, meg hasonlók. Aztán ez abbamaradt, és nem is írt már. Aztán egyszer csak meghívott hozzájuk egy buliba, ahol nagyon rosszul éreztem magam, mert rajta kívül csak a bátyját ismertem, és alig foglalkozott velem, ha egyszer odajött hozzám. Aztán kiderült számomra, hogy lett barátnője. Aztán még kétszer találkoztunk. Egyszer, mert a szüleink jóban vannak, és meglátogattak minket, másodszor pedig egy koncerten futottunk össze. Aztán rájöttem, hogy el kell felejtenem. Megszüntettem vele minden kapcsolatot, és aztán elfelejtettem. Illetve csak azt hittem. Mert aztán megint elkezdtünk beszélgetni, havonta úgy egyszer. És hiába próbáltam elnyomni, mindig elképzeltem, hogy milyen lenne, ha ott lenne velem. Aztán megint találkoztunk, nagyon kedves volt. Aztán megint, és akkor olyan jó volt a hangulat köztünk, mint még soha. És nagyon közel volt hozzám, mint lelkileg és testileg is. Együtt aludtunk, mármint egy ágyban. Utána még beszéltünk egy párszor, de legutóbb teljesen érdektelennek tűnt. Aztán már nem is írtam neki. Viszont még mindig csak Őt látom a fejemben. Tudom, hogy naiv voltam. De szörnyen idegesít már, hogy csak rá tudok gondolni, mindig azt érzem, hogy milyen jó lenne, ha itt lenne velem. Mit csináljak? Tudom, hogy imádja a barátnőjét, és ez nagyon zavar. Komolyan nem akarom ezt érezni. Lassan beleőrülök. Nem tudok szabadulni tőle.