Mit tegyek, ha még mindig szeretem az első szerelmemet?

Két éve ismertem meg, és belé szerettem. Nekem ő az első minden téren - vele csókolóztam először, vele feküdtem le először. Voltak mások is, de senkivel nem olyan jó, mint vele, ő tud a legeslegjobban felizgatni, és imádom, hogy mindig a legegyszerűbb dolgokat csinálhatjuk. Hazajött külföldről, ahol egy hónapot volt, nála aludtam 3 napot, de utána éreztem, hogy történt valami...és azt mondta, hogy rám unt, ő már nem szeretne dugni, hanem szeretkezni, és komoly barátnőt akar. Mondtam neki, hogy azt én is meg tudnám neki adni, de ő sem fog sose mást szeretni, hiába lesz még barátnője, mint az első szerelmét. Azt mondta, hogy 5 év után is szereti. Nekik mondjuk beteljesült szerelem volt, nekem nem, engem nem szeret.. és ez fáj..azt mondta, ha a barátja vagyok, akkor drukkolok neki, hogy sikerüljön barátnőt találni, meglelni a boldogságot. És tudom, hogy annyira igaza van, mert a szerelem egyik ismérve az önzetlenség, ha igazán szeretünk valakit, hagyjuk, hagy járja a saját útját. Mondtam neki, hogy egyszer én leszek a legjobb barátja, akinek mindent elmond majd, és azt mondta, nem, a legjobb barátja a társa lesz. Belefulladok a gondolatba, hogy egyszer más lesz a felesége, és az a várva várt tüneményes kisangyal, akit én úgy szeretnék tőle - egy picit Brigit - mástól fog megszületni...Folyamatosan bánt, nulla önbizalmam van emiatt, de még mindig szeretem, és, ha hív, megyek, és beszélgetünk órákat...hajnalban is olyan dolgokról beszéltünk, mint Isten, Sors, múlt, jelen, jövő... Az első szerelem örök? Még 60 évesen is szeretni fogom?

Szeretnék végre felnőni, és felnőtt fejjel szeretni, elengedni, nem a gyermeki naivsággal ragaszkodni hozzá aki nem lehet a tiéd az kell alapon.

Segítsetek!

(Csak normális válaszolók, kérlek)

20/L