Ennek így mennyire látjátok értelmét?

Van egy fiú, akivel két éve ismerkedtem meg. Már az első alkalommal nagyon jól éreztem magam vele. Csak a helyzet az, hogy 250 km van köztünk. De utána Facebook-on hónapokig majdnem minden nap beszéltünk. Akkor még csak barátként tekintettem rá. Aztán találkoztunk, és rájöttem, hogy beleszerettem, de nagyon. Aztán pár hónappal később el mondtam neki, sajnos nem személyesen, csak mert Amerikában voltam, de nem akartam tovább várni. Aztán állandóan olyanokat írt még hónapokig hiányzok neki, meg szeret. Aztán egyszer csak már nem. Viszont utána megint találkoztunk, de semmi, sőt... Aztán megtörtént, amire én naiv nem is számítottam: lett barátnője. Ezután nem igazán tartottuk a kapcsolatot. Aztán megint találkoztunk de csak két órára, de alig beszéltünk, mert mások is voltak ott. Utána nem is volt köztünk kommunikáció, de aztán rá két hónapra ott volt apukám koncertjén (apukám zenész), viszont szintén alig beszéltünk. Aztán úgy döntöttem, hogy megszakítok vele minden kapcsolatot és elfelejtem, ez tartott egy hónapig, és én azt hittem, hogy elfelejtettem, mert megtetszett egy másik fiú. És aztán megint elkezdtünk beszélni. Havonta úgy egyszer. És egy olyan fél évvel később meghívott magukhoz egy buliba, és nagyon jól éreztem magam ott, meg nagyon kedves volt. És most kb. egy hónapja is találkoztunk. Viszont most az egész teljesen más volt, olyan volt, mint régen. Nagyon nagyon sokat nevettünk, beszélgettünk, meg tényleg nagyon közel volt hozzám mindig. Sőt, egy ágyban aludtunk. Tudom, hogy ez a barátnőjével szemben elég izé, de nem történt semmi. De én azt éreztem, hogy jobban szeretem, mint valaha. És még most is ezt érzem. Nagyon szeretem. Szeretnék várni rá, amennyit csak kell. De nem tudom, hogy ennek mennyire van értelme. Mindenesetre én nagyon nem akarom elfelejteni. Én 15 vagyok és Ő pedig 17.