Voltatok már boldogtalanok az életben, amikor úgy éreztétek, nem látjátok az élet értelmét?

Nekem sincs egyik se, mégis jól elvagyok. Nem para, élek, virulok.

Már 10-éves korom óta így érzek, most hogy elmúltam már 20, lassan úgy érzem nincs is értelme az életemnek. De hát ez van.

Minden áldott nap. De rossz kategória

ne add fel, innen már csak fölfele van

Nekem sincs pasim és a legrosszabb még nem is volt.Barátaim akadnak,de nem tudok megbízni egyikbe sem.(A barátság alapja a bizalom.)Néha sokszor érzek így ,de belegondolok abba,hogy van családom akik szeretnek és ez a legfontosabb.17/L

most nekem is ez van.felkelnem sincs értelme mert minden nap ugyan az a semmi van.munkát nem találok, barátaim szanaszét a világban, barátnőm nincsen nem is akarok ameddig nem lesz munkám.

Persze, kb. 7 év óta minden nap. És dédelgetett álmom egy stílusos öngyikosság is. De van életstílusom, aminek élek, csak az tart életben, az a fontos. Egyébként nekem sincsenek barátaim, mindenkit elüldöztem magam mellől, mert egy roha-dék voltam, nincs nőm, mert aki mosolygott rám, azfelé se fingtam, munkám meg lehetne, csak nincs kedvem dolgozni, és én tudod meg is engedhetem ezt magamnak! Akárhogy is, az biztos, hogy nem hiszek a szerelemben, és nincs kedvem családot alapítani sem, még barátnőre sem vágyok igazán. Az élet pedig napról napra egyre unalmasabb. Így vagyok ezzel. De tekintsd a te állapotodat annak ,aminek én is felfogom az egyémet! Ajándék! Így könnyebb ugyanis meghalni! Akik meg élvezik, nekik nagyon nehéz lesz ebbe beletörődniük!

Ez egy nagyon hosszadalmas, bonyolult, egy könyvet lehetne írni belőle. Nem fogom kifejteni. Vannak szaréletűek, lelki sérült emberek, jó mogorva tekintettel, melankóliával. Örülj neki,hogy te nem vagy ebben benne. Ilyet csak a legádázabb ellenségemnek kívánnék.

jelenleg is így érzek, csak felszínes barátaim vannak, a pasik mindig bunkók hozzám. nem voltam még soha szerelmes, de tudom, hogy az élet megy tovább, próbálok optimistán élni és várom, hogy valami jó is történjen :)