Fiúk, akiknek 18-20 évesen lett először barátnőjük, nektek hogyan lett?

Első vagyok.

Igen, gyakorlatilag igen, bár az elmondása szerint pont akkor akart rámírni mikor én írtam rá. Velem volt az első randija, az első csókja, szegény nagyon béna volt, de aztén belejött :D

Én próbálkoztam sokszor, de sose jött össze semmi, biztos béna voltam, valóban nem volt sok önbizalmam.

Egyetemre mentem, ott ismerkedtem meg egy lánnyal, sokat beszélgettünk, inkább barátkoztunk, aztán megsütötte magát galambnak. Bár épp másért voltam oda, de azzal a mással nem alakult semmi, és végülis ő is tetszett. Összejöttünk, aztán hamar nagyon megszerettem, meg szerelmes lettem belé.

Ebből négy év kapcsolat lett, na utána se tudtam nagyon mit kezdeni, következett az önbizalomépítés korszaka. Valamennyire sikerült, de inkább az van, hogy a lányok, nők, akiknek tetszem, valahogy elérik, hogy "kezdeményezzek" náluk, vagy ők tesznek valamit. Úgy már lehengerlő bírok lenni, ha tudom, hogy tetszem.

Bekerültem egy nagy társaságba, sok lánnyal, nővel, akikkel ismerkedtem, beszélgettem. Próbáltam gátlások nélkül magam adni. Páran "elvittek magukkal", szóval kb. barátkozás és szex, na és mindig imádták, hogy jó vagyok az ágyban. Ez már egy pozitív visszajelzés, ugye nem csak attól, akivel elvesztettem a szüzességem, ettől nőtt az önbizalmam.

A sok beszélgetésből meg valahogy kisült, hogy a személyiségem milyen részei lehetnek vonzóak, én meg tudom, hogy mit szeretek ezek közül mutatni magamból.

Már csak fel kellett venni egy inget és hajat mosni. :)

Alapvetően még mindig gátlásos vagyok, inkább a nőkre várok, hogy jelt adjanak, hogy szeretnének megismerni. Aztán ha nem megy a beszélgetés, akkor nem tudok nagyon mit tenni, ez is a nőn múlik, hogy egy húron pendül-e velem. De ha megy a beszélgetés, akkor meg tudom magam mutatni, aztán vagy jó vagyok nála, vagy nem.