25 évesen a leghosszabb kapcsolatom 5 hónap volt és már 4 éve egyedül vagyok. Mit tegyek?

Nem vagyok az a tipikus bombázó, ezt tudom. Az arcomra már többen is mondták azt, hogy szép, bár én nem gondolom, hogy szépség lennék, viszont azt sem mondanám magamra, hogy csúnya vagyok. A testalkatom az duci, telt. Viszont nem vagyok az a nagyon hájas. Inkább a csípőm széles, de az nagyon. Viszont azzal nem tudok mit kezdeni.

Régebben voltak barátaim, volt egy 1 hónapos, két 2 hónapos és egy 5 hónapos kapcsolatom. Egyet kivéve mindig én szakítottam, ezekkel az okokkal:

- a belső tulajdonságai miatt kiábrándultam belőle

- a külső tulajdonságai miatt a szikra nem lobbant tűzre.

Régen sokat jártam szórakozni, akkor sokszor összegabalyodtam valakivel (max. egy csók erejéig). Utóbbi időben kevesebbet járok, de pl. az utóbbi 3-4 alkalommal is voltak srácok, akik rám hajtottak, de végül nem lett semmi.

Elég összetett és hosszú lenne, de az a lényeg, hogy 4 évvel ezelőtt volt egy nagy csalódásom, ami alapjában véve rengette meg a férfiakba vetett hitem, mivel másfél éven keresztül hazudott nekem egy srác az egész életével kapcsolatban és még pénzzel le is húzott, mindezt úgy, hogy annyira még életemben sosem bíztam senkiben. Legbelül úgy érzem, hogy kihevertem régen, de lehet hogy tudat alatt mégis bennem maradt valami, nem tudom.

Időközben volt 1-2 randim, de már félek kapcsolatot kialakítani, pedig szeretnék én is, mint más. Sok kis hülyeséggel korlátozom le magam, hogy pl. bizonyos dolgokat hogy tudna elfogadni rajtam/bennem az illető, hogy tudnám beilleszteni a hétköznapjaimba, onnantól kezdve minden megváltozna. Nem a változástól félek, hanem talán attól, hogy egy új embert teljesen befogadjak az életembe, pedig tényleg szeretném. Viszont önkorlátozó hiedelmeim vannak, amik elvileg baromságok. Cserfes vagyok és általában jó kedélyű, nem vagyok magamba roskadó típus. A világtól sem zárkózom el, csak nem tudom, hogyan tudnék már ismerkedni.

Már nem tudom, hogy mi lenne a jó. Voltak olyan időszakaim, amikor egyáltalán nem érdekelt a párkeresés, nem görcsöltem rá, hisz tényleg nem foglalkoztam vele, a 2013-as évemben pl. tényleg nagyon elfoglalt voltam, így nem izgatott nagyon. Voltak olyan időszakok, hogy "hm, jó lenne valaki". De akkor sem jött, sosem jön. Se amikor számítottam rá, se amikor nem. Most meg abban az időszakban vagyok, hogy ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy ennyi idősen végre nekem is legyen egy komoly kapcsolatom. De nem jön. Amúgy azért is vagyok ennyi ideje egyedül, mert nem szeretnék csak azért együtt lenni valakivel, hogy ne legyek szingli.

Nekem olyan társra lenne szükségem, akivel belsőleg hasonló a gondolkodásmódunk, a világnézetünk. Külsőleg pedig legalább egy kis vonzalmat érzek iránta, legalább egy kicsit. Nem vágyok izompacsirtákra meg modell pasikra, mert sosem voltak az eseteim. Csak egy átlagos férfi kellene, aki illik hozzám. Bár nem vagyok egy egyszerű személyiség, mondták már mások is.

Lehetséges, hogy nem létezik hozzám való társ? Mit tehetnék, hol ismerkedhetnék? Mit tegyek? :(

25L