Te hogyan viselkedsz párkapcsolatban?

Igyekszem mindent megadni. Nem tudom elengedni a saját vágyaimat, hazudnék, ha teljesen önzetlennek állítanám be magam, de próbálok nem elvárni dolgokat a páromtól, hanem annak örülni, amit kapok tőle. Mivel elég jó a kommunikációnk, egymás előtt a legapróbb hülyeség sem ciki (->bizalom), nem is kell találgatni, tisztában vagyunk egymás igényeivel.

Ha csak akkor lennék odaadó, ha megkapom, amit akarok, és pl a párom ugyanígy állna hozzá, könnyen kerülnénk patthelyzetbe. Ez nagyon önző hozzáállás, és nem igazán segíti egy mély, szeretetteljes kapcsolat kialakítását.

Ha valamelyikünk kezdeményez valami újat, abba sem úgy megyünk bele, hogy "na jó, csak mert te akarod", hanem kizárólag úgy, ha mindkettőnknek oké.

Szóval adj bele legalább 60%-ot, számíts kb 40%-ra, légy figyelmes és odaadó, ne titkold el a vágyaidat, és ha erre alkalmas társsal hozott össze a gondviselés, minden adott egy boldog kapcsolathoz!

24F

Jahm, ez a 60-40% jónak tűnik, úgy működőképesnek látszik a dolog. Meg engem a végtelenségig lehet húzni, ha szépen kérnek, akkor vannak emberek, akiknek kb. bármit megcsinálok , de azért ha semmi nincs cserébe akkor, én is sírok egy idő után... (képletesen) Végtelen bizalomnak nem látom értelmét, próbáltam, ráment ez egész, vannak dolgok, amiket mindkét fél jobb, ha megtart magának. Tehát azt mondanám, hogy az életünk 70-80%-a (kinek mennyi, egyéni preferencia) közös, de a maradék 20-30%-ról meg ne kelljen feltétlenül beszámolni, minden egyes alkalommal. Nyilván ehhez kell valamilyen alapszintű bizalom, ez nálam nem gond, mert ha megcsal, akkor

a.) nem az én hibám, akkor úgyse tudok vele mit kezdeni

b.) az én hibám, akkor meg inkább azon kéne gondolkozni, hogy lehet kijavítani, nem azon ugrálni, hogy most mekkora r.banc az illető, ugye...

Egyenlőség... Nem is tudom. Anyám jól nevelt, tudok mosni, mosogatni, vasalni, és ha esetleg véletlenül csinálom, akkor nem is nagyon fáj, de azért nekem még ezek "női munkák". Ugyanakkor egy megértő, jó partnerrel szerintem ezeket is fel lehet osztani "unortodox" módon, de akkor mondjuk, ha rendszeresen én vasalok, ő példának okáért tudjon kicserélni egy villanykörtét - ami azért nagyságrendekkel egyszerűbb feladat, valljuk be.

Kezdeményezőnek annyira nem vagyok kezdeményező, de ez inkább önbizalomhiánynak tudható be, és dolgozom rajta, hogy sikerüljön túllépni rajta, hiszen vesztenivalóm nincsen - párkapcsolatban pláne nem!

19f