Ki fogja nőni valaha?

Párom veszettül családcentrikus. De annyira, hogy bármikor bármilyen rokon vagy ismerős látogatja meg a szüleit, ő ott ül, mint egy kisangyal, akkor is, ha hozzá nem is szólnak, hallgatja, hogy mit beszélnek az öregek. Ebből adódóan nekem is jópofiznom kell olyan emberekkel, akikről azt sem tudom kicsoda, és szerény túlzással is akár 3-4x annyi idősek mint én. Nem rosszból mondom, mert nyilván ha kedvel valakit, akkor azzal szívesen időzik, ezt megértem. De az esetek nagy részében olyanoknak is nyomja a sódert, akinek a nevét sem tudja, de még azt sem, hogy rokona-e vagy nem.

Páromnak 2 testvére van, egyikük sem ilyen. Ő viszont... az egész napunk, hétvégénk felborul ha valaki átugrik szüleihez 1 órára... Ugyan ez van, mikor a szülei mennek rokonlátogatásra...ő, 20 éves létére megy velük, mintha kis 5 éves gyermek lenne akit nem lehet egyedül otthon hagyni. Lehet, hogy én látom rosszul, de számomra ez olyan szokatlan. Oké, hogy rokon vagy ismerős, de attól még élhetné tovább az életét és csinálhatná a dolgát (ahogy a testvérei is), ehhez képest ha valaki belép, nála se kép, se hang.