Ennyire nehéz normális párt találni? Nektek hogyan sikerült? Ti is így látjátok? Ti hol ismerkedtetek meg?

gimiben ismerkedtünk meg, vagyis igazából a koleszban. az én szobatársam osztálytársa volt az ő szobatársának. egy házibuliban keveredtünk össze először, majd másfél évvel később szintén egy buliban lettünk egy pár. 3 éve tart, ha mindegy jól megy, két év múlva esküvő.

én amúgy nem értek egyet ezzel, hogy az ismerkedés nehéz. jó, nyilván ha rágörcsölsz, nem könnyű. és most tényleg nem jampizni akarok a következőkkel, csak leírom a tapasztalatomat egy más nézőpontról. szóval mi másfél hónapra szakítottunk a barátommal, az okok nem érdekesek, megoldottuk őket, azóta még stabilabb a kapcsolatunk. de én az alatt a másfél hónap alatt szenvedtem nagyon durván, iszonyatosan hiányzott. és hát a kislány mivel köti le magát? elmegy szórakozni. nem kell nagy parádékra meg diszkókra gondolni. most komolyan nem önfényezésből írom, de a másfél hónap alatt 4 "srác" (22-30év) közeledett felém úgy, hogy hosszú távú kapcsolatot akartak. egyszerűen kinyitottam a szemem, minden újra kíváncsi voltam. volt, akivel egy helyi klubban találkoztam egy helyi bandákat felvonultató koncerten, volt, aki egy tribute koncerten a színpadról nézett ki, volt, aki régi ismerős volt, és volt, akivel az utcán (!) találkoztam (tüzet kért azt hiszem). szóval ezzel most nem magamat akartam fényezni, hanem csak rávilágítani, hogy akárhonnan akármikor jöhet valaki akire felkapod a fejed, ha egy kicsit kinyílsz. nem azt mondom, hogy koncertre kell járni, nekem az volt az ideglevezetés, de ha te könyvbemutatón vagy a tháliában érzed magad jól, akkor ott, igenis járj egy szociális közegbe! ne azért hogy pasit fogj, hanem hogy új és új ingerek hatására magad legyél és boldog legyél és eljuss oda, hogy ha nem keresed a pasikat, ők akkor is keresnek téged!

(utóirat, én sem pasizni jártam ezekre a helyekre, csak felejteni, aztán hagytam, hadd nyalogassák egy kicsit a sebeimet az erkölcsi határokon belül. és nem, én tényleg nem voltam boldog ezekben a hetekben, de az tuti látszott rajtam, hogy az akarok lenni! kicsit élveztem a szabadságot, mindent, ami új, és ez boldoggá tett. aztán hirtelen kiderült pár dolog, és így sikerült mindent rendbehozni a barátommal, na azóta tényleg boldog vagyok :))

bocsi, hogy ilyen hosszú lett, de ez kikívánkozott :)

21L

Én azt látom, hogy azoknak van leginkább problémája, akik nem élnek elég aktív életet. Akik elmennek iskolába vagy dolgozni, aztán haza, esetleg szombat este partizni. Így ugyanis nem igazán ismerkednek meg új emberekkel, úgy pedig nehéz párt találni. Mert ugye marad a szórakozóhely, esetleg a társkereső, de egyik verzió se túl hatékony: először randizol az illetővel, később derül csak ki, hogy milyen ember.

Én elég aktív életet éltem, mielőtt lett volna párom. Mivel fiatalon elköltöztem a szüleimtől, nem is lett volna értelme esténként egyedül otthon ülni, ezért rengeteg helyre eljártam, sok mindent csináltam, sok emberrel megismerkedtem. Fiúkkal, férfiakkal is. Ez azért szerencsés, mert minél több embert ismer valaki, annál nagyobb eséllyel talál köztük olyat, akivel kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt. Ráadásul az ilyen típusú érdeklődés megalapozottabb, hiszen nem csak egy szép arc fogja meg a másikat, hanem először is van közös érdeklődési pont, és látta már a másikat munka közben, beszélgettek már, ismerik egymást egy ideje.

Én ennek tulajdonítom, hogy sosem volt problémám a randizással, párkereséssel. A párom egy évvel azelőtt ismertem meg, hogy elkezdtünk volna randevúzni, az exem pedig anno öt év ésmeretség után kezdett udvarolni. Bár rajta akkor se látszott, hogy túl komolyan gondolná :D

A páromon egyébként akkor látszott, hogy komolyan gondolja, amikor elkezdett udvarolni. Mivel előtte mondtam, hogy nem akarok semmi komolyat, ennek ellenére udvarolni kezdett, és meg is mondta, hogy azért teszi, mert minél jobban megismert, annál jobban látja bennem a jövőbeli feleségét :)

Alapvető hiba, hogy rágörcsölsz. Ha így tettem, nekem is a kudarc jutott.

Amikor nem ez volt első helyen, nem akartam siettetni a dolgot, mással voltam elfoglalva, akkor gond nélkül sikerült.

Ne férjet keress! Keress valakit, akivel jó az idődet eltölteni. Akivel jó a szex. A többit hagyd a maga útján folyni. A görcsösség elriasztja az embereket és ilyenkor találod magad a jelenlegi helyzetben.

Tudat alatt működnek ezek a dolgok, sokszor a másik meg se tudja fogalmazni, hogy mi készteti menekülésre, de a tényleges indok ez - ijesztő, ahogy a másik görcsösen tolná előre a kapcsolatot, míg a másik hagyná folyni a saját medrében.

Én is interneten ismertem meg a férjemet, nem társkeresőn, hanem chaten. Olyan korszakomban, amikor már azt hittem, nem létezik normális pasi a földön. Eleinte csak azt szerettem volna, hogy barátok legyünk, mert nagyon jókat tudtam beszélgetni vele, jó volt vele lenni, igaz ő az elejétől fogva többet akart.

Aztán egyszer csak rájöttem, hogy ez több, mint barátság.

Igazából első perctől fogva megvolt egy erős bizalom iránta, amit (főleg az előzmények után) nehéz megmagyarázni, nehezen tudok magamhoz közel engedni valakit. Érezni lehetett rajta, hogy gondoskodó, tetszett a gondolkodása, hogy intelligens...stb.

És már az elején a barátja kisfiáról áradozott.

Nekem 28 évesen sikerült olyan párt találnom, akivel mondhatni tökéletesen passzolunk, és nagyon jól megértjük egymást. De az odáig vezető út...meg amit a környezetemben is látok...

a legnagyobb gond, hogy hazudnak. Olyannak állítják be magukat, amihez közük sincs, vagyis nagyon nem önmagukat adják. Ezt szerintem nem is kell magyarázni, hogy miért gond, az oka meg az, hogy felfele akarnak törni, maguknál sokkal jobb embert találni minden tekintetben, mert tudják, hogy önmaguk miatt szóba sem állnának velük. Az exem pl., csak hogy az egyik legapróbb hazugságát említsem, a facebookon úgy van beállítva az adatlapja, hogy főiskolát végzett, milyen kar, milyen szak. Érettségije sincsen...Olyan pozíció van beállítva nála, ami vezetői beosztás, holott segédmunkás volt ott. És ez csak a leggyengébb, könnyen megdőlő hazugsága magáról, az, hogy lop, hazudik, becstelen, egy hét alatt elveri a fizetését, aztán élősködik akin tud, már az a réteg, amit csak akkor lát az ember, ha pl. vele él, mert egyébként egy aranyszívű, nagyon jó embernek tűnik. Jó a marketingje. Miért? Mert annak ellenére, hogy harmincas évei közepére egy nagy nulla minden téren, neki azért sikeres, csinos, diplomás! nő kell jó anyagi háttérrel. Hát persze, hogy egy ilyen nem látna benne semmit...de annyi esze nincs, hogy csak megutáltatja magát az ilyen alaphazugságokkal...Van, aki meg annyira a külsőre megy, hogy észre se veszi a saját korlátait, és Mr. Bean akar magának fullextrás nőt, és ezt meg is mondja. Aki esetleg szerényebb "karosszériával" rendelkezik, de érdeklődne iránta, azt le se ejti. De egyébként meg sír a szája, hogy vele szóba sem állnak a nők. Na, miért...ha ő ennyire felszínes, akkor mit vár?

Szerintem az önkritika és az őszinteség hiánya sok esetben az emberek saját magukból fakadó ellenségei.