Miért olyan fontos a lelki függetlenség?

Mármint, szeretek új embereket megismerni, de ha huzamosabb ideig ismered beleunsz. Ez az ismerősöket tartok a facebookon mint az állatkertben dolog nálam nem működik, ismerkedési szinten sem. Az működik, hogy megismerek egy új lányt, kavarunk, aztán vége, megismerek mást, kavarok vele is. Mindig más. Mindig más történet. Nem vagyok kifejezetten sem ez, sem az... alkalmazkodom a másik félhez. A barátnő is csak leköt, lebetonoz, és onnantól már unalmas az életem, nem lehet eljárkálni megismerni mást, utazgatni, baromságokat csinálni. Megkomolyít, kiéget.

Ha valakinek sok pénze van gondolom 25-28 éves koráig is képes bulizni folyton, de a munka is felemészti az embert, ha meg van valami nagy álma, ebben az országban könnyen belebogarasodhat, mert úgysincs pénze megvalósítani. Aztán röhögnek rajtad, hogy mit szenvedsz. Semmi értelme. Nem?

Hogy lehet megoldani a teljes lelki függetlenséget úgy, hogy mellette meg is élsz, mert mondjuk a szüleid nem tartanak el?