Miért bánik úgy velem anyám mint egy kur. Vával?

Ha a barátommal elmegyek valahová vagy reggel jövök haza, mert nála alszom, anyám úgy viselkedik velem mintha az valami bűn lenne, olyankor fintorog meg nem szól hozzám, vagy cinikus megjegyzéseket tesz. Hozzánk nem is nagyon jöhet a barátom, főleg nem alhat nálunk. De nem csak velem ilyen, a szomszéd nőt is mindig kibeszéli, hogy milyen jól néz ki a pasija, ő meg milyen ronda. Én már nem bírom, hogy ilyen ellenséges velem és hogy így megaláz. Miért kell nekem szégyellnem azt, hogy van barátom és szeretjük egymást? Azért mert neki nincs senkije és nem is tesz érte nekem miért kell szenvednem? Az utóbbi időben nem is nagyon mertem pasizni, a mostani barátommal egész véletlenül ismerkedtem meg, de már bánom az egészet, mert rengeteget kell miatta szenvednem. Ti mit tennétek a helyemben, esetleg van valaki hasonló helyzetben? 22/l