Vajon ki az igazi, akinél úgy érezzük le tudnánk vele élni az életünket, vagy az aki nélkül nem?

Ezt érezni kell.

De érdemes kipróbálni a házasság előtt egy együttéléssel (nem szülőknél, hanem kettesben), hogy tényleg annyira jó-e vele. Ismertem olyan srácot, akibe nagyon belezúgtam (és ő viszont), le tudtam volna élni vele az életem, úgy éreztem, de nem lett belőle semmi bizonyos ok miatt. Aztán lett egy élettársa, és kiderült, hogy nem is olyan jó dolog vele élni, és hogy félreismertem, hisz nem láttam, hogy hogyan viselkedik otthon, amikor tényleg önmagát adja.

Aki mellett 100%ig önmagad tudsz lenni, őszinték vagytok egymással (még ha rosszat is kell közölni), rajongotok egymásért, és mindent megtesztek egymásért, és lehet számítanotok egymásra. Szerintem így lehet leélni az életet valakivel.

Akivel nem: szerelmesek az elején, de később nem kűzd a párjának szerelméért (már nem foglalkozik vele, nem csinál közös programokat). Nem lehet rá számítani, nincs igazságos munkamegosztás a pénzszerzés, a házimunka vagy a gyereknevelés terén. Nem őszinte. Mással is akar szexet. Nem szerelmes már. Nem képes felelősséget vállalni a dolgokért. Lusta. Túlzottan agresszív.