Jogosan haragudott meg egy barátom, mert nem akartam vele aludni?

Szinte egyszerre lettünk mindketten egyedülállóak (ott ő szakított, nálunk én), de nagyon hiányzik neki az, hogy éjszakánként átöleljen valakit, ezért azt mondta, hogy aludjunk együtt. Kétszer együtt aludtunk (szex nem volt), de úgy érzem, hogy nekem ez mégsem fér bele, mivel csak barátok vagyunk. Így a harmadik alkalommal visszautasítottam.

Elmondtam neki, hogy nekem ez mégsem okés, azt is elmondtam, hogy miért, és akkor azt mondta, hogy megérti. Azóta mégis, ha együtt vagyunk a társaságunkkal, alig szól hozzám és rám sem néz.

Nem értem őt! Teljesen ésszerű indokokkal utasítottam el, miért kellett megsértődnie? Ha rákérdeztem, hogy mi a baj, azt mondja semmi. Pedig nem volt velem soha ilyen.

Ő sem érez irántam semmit, én sem iránta; szeretem, mint barátot, de miért kell megsértődni, ha nem akarok vele aludni?

Gondolhatja azt, hogy rossz pasinak tartom, nem tartom vonzónak és így megsérthettem az egóját?

(Egyébként jó pasinak tartom, ezt ő is tudja, de azt is, hogy érezni semmit nem érzek iránta.)