Te voltál már valaha olyan magányos, hogy élni sem volt kedved?

19-es te nagyon fent hordod az orrod az alapján,amit itt írsz.Látszik,hogy te sem tudod milyen valóban a szarban lenni és nem látni a kiutat,mert akkor nem írnál ilyeneket.

Annyiszor próbáltam már elmagyarázni embereknek,egyszer talán valaki meg is érti,hogy nem mindenkinek olyan jól alakul az élete mint például neked,még akkor sem ha akár többet is tesz érte mint például te.

És ha másoknak nincsenek barátai,akkor mi van?Nem mindenkit vesznek körbe olyan emberek,és nem mindenki találkozik olyan emberekkel,akiket a barátjának tekinthetne.Másokat megaláztak a sárba tiportak mások,családon belüli erőszakban volt részük kiskorukban,ami kihatott rájuk és még sorolhatnám mennyi minden van,ami közrejátszik ezekben a dolgokban.És nem mindenki mellett állnak emberek,akik segítenek neki,hanem egyedül kell véghez vinnie mindent.Ezekbe csak néha amikor ilyeneket írnál ki,ha van benned egy kis empátia,csak gondolj bele.

Én mindenkinek azt mondom,bár hiába de egyszer talán révbe ér a mondandóm,hogy soha ne ítélkezz másokról ránézésre.Ha kell ismerd meg,de ismeretlenül ne ítélkezz,és ne is bánts meg másokat,mert fogalmad sincsen róla,hogy éppen miért abban a helyzetben van és ennek millió oka lehet.

Voltam. 24 éves koromig. Ebből volt 3 év amikor teljesen egyedül voltam. A legkisebb kapcsolat sem jött össze.

Ismerkedéssel, randizással próbáltam enyhíteni. Végül egy pocsék 1 éjszakás kalandba is menekültem, csak hogy érezzem, hogy valaki törődik velem.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor összejöttem egy olyan sráccal, aki kért hogy adjak neki egy esélyt, pedig egyáltalán semmit nem éreztem iránta. Mégis belementem. Ő mégis átvágott. 3 hét után dobnom kellett, mert a hátam mögött csajt keresett magának. Még szerencse hogy időben lebukott, és szakítottam. Legalább a büszkeségem megmaradt.

Aztán úgy voltam vele, hogy leszarom az egészet, és egyedül fogok meghalni...nem foglalkoztam a társkereséssel. Csak bejártam a suliba, tanultam, olvastam, gépeztem...Ez 2 hónapig tartott.

Utána 24 évesen ez egy pillanat alatt elmúlt, amikor megismertem életem szerelmét, akivel Másfél év után, 2 éve házasodtunk össze.:)

Így azt mondom, ha 5 évvel, csalódások sorozatával, és sok magánnyal kellett fizetnem azért, amilyen boldog mostanság vagyok (3,5 éve) akkor MEGÉRTE.

27/N