Beleolvadok az átlagba. Mit tegyek?

Semmi nincs, ami kiemelné a külsőmet az átlagból, soha senki nem vesz észre, egyszerűen keresztülnéznek rajtam. Gyakran rá is tesznek egy lapáttal, amikor azt mondják, hogy "Bocs, nem láttalak.", vagy éppenséggel nem viszonozzák a köszönésemet.

Sötétbarna szemem, barna hajam van, átlagmagas vagyok (168 cm) és 60 kiló körüli. Semmi extra nincs rajtam. Nem vagyok se okos, se szép, csúnya se, csak hóttunalmas, átlagos, s ezen önerőből sajnos nem tudok változtatni. Gyűlölöm saját magamat, sosem volt túl sok önbizalmam, de azt a keveset is, ami volt, elvette egy pasinak csúfolt tahó. Egyszerűen kiégtem belülről és semmi reményt nem látok a javulásra. Szerintem sosem lesz senkim. Sokszor érzem azt, hogy elönt, majd felemészt az irigység. Ha bókolnak, azt sem tudom helyén kezelni, úgy gondolom, hogy biztos csak az elfogultság mondatja az illetővel azt, amit, vagy pedig azért mondja, mert maga is átlagos/ronda és így akar megnyerni magának. Mi értelme így az életemnek? Mindenkiben van valami jó, ezen a mocskos világon, csak bennem nincs. Mindenhez van némi tehetségem, ugyanakkor igazán jó semmiben sem vagyok.