Nagyon szánalmas vagyok?

Majdnem minden nap ott megyek el, ahol a nyáron smároltam egy szép lánnyal életemben először és eddig utoljára. Így, hogy majdnem minden nap látom a helyszínt gyakran agyalok, hogy mégis hogyan jött ez nekem össze, nyomi, ronda fiúként, hogy egyáltaáln valóság volt-e vagy csak álmodtam? Valahogy azóta sem történt ilyen csoda velem, pedig minden nap, amikor buszozok figyelem, hogy hát ha adna egy lány egy aranyos lány valami jelet, de semmi, legjobb esetben is csak egy-kétszer összepillantok egy cuki lánnyal és kész, de ha tudnám, hogy én kellek valamelyiknek, akor lenne önbizalmam és talán oda is mernék menni hozzá ismerkedni és beszélgetni. Annyira lenéznek a lányok, érzem, minden a külsőm miatt, nem lettem egy álompasi típus, sajnos. :(