Valóban probléma van az ember fejében, ha a párja az "élete értelmét" jelenti számára?

Azzal van baj, ha tényleg CSAK ő az életed. Az viszont komoly baj. Úgy értem, az nagyon is rendben van, ha a párod a legfontosabb a számodra, de szerintem is gáz, ha ez egész életedben semmi más nincs, ami érdekelne, ami motiválna.

Egy ember szerintem akkor boldog, ha vannak céljai, és akkor jó partner, ha vannak olyan dolgai, amiért fel lehet rá nézni, amire lehet büszkének lenni. Én a magam részéről csak sajnálom azokat az embereket, akiknek az életében semmi más nincs, csak a párkapcsolat. Főképp akkor, amikor az a párkapcsolat esetleg véget ér...

Főleg nőknél jön ez elő, amikor semmi más céljuk nem volt soha, csak szép esküvő, nagy szerelem meg kisbabák. Az ilyen nők többségére valahogy képtelen vagyok tisztelettel tekinteni, és iszonyú szánalmasak tudnak lenni, mikor egyedül vannak.

Nekem egyszer azt mondta egy régi barátnőm, hogy az elsőt szívvel szereti az ember, az összes többit (ideális esetben) már szívvel és ésszel is. Nagyon igaz.

Kérdező, ha helyén van ez a gondolat, miszerint ő az életed értelme, akkor oké. Vagyis nőként ő a legfontosabb, szereted, tiszteled, céljaid vannak vele, akkor jó. De ha ő az egyetlen ember, akivel foglalkozol, akire figyelsz, akivel számolsz, akkor már kevésbé. Rendben van, hogy érzel iránta és ő tölti ki az életed (és hasonló vagyok szerelmesen, csak nőben), de nem jó, ha mindent és mindenki mást háttérbe szorítasz miatta. Hidd el, hogy van olyan megoldás is, amikor az ember nagy szerelme és a többi rokon, barát stb. is békésen megfér egymás mellett. ;)

Egyébként szerintem ez addig van/lesz így, amíg gyereked nem lesz; onnantól nagy valószínűséggel ő lesz az életed értelme, de az is rendben lesz. :)