Most derült ki (számomra), hogy a szobatársammal "chatelek"! Mégis mit csináljak? [meleg téma]

Kedves fiúk-lányok, mesedélután következik (tényleg, próbáltam rövidebben, de nem ment)! :D

Először is köszönöm szépen, hogy ennyien írtatok és drukkoltatok. Látom, eléggé 'elszabadultak az indulatok' meg a fantáziálgatások... :D

Hát, szegény tényleg nagyon maga alatt volt, amikor csak úgy lecsaptam a gépet nagy hirtelen, és úgymond eltűntem. Olyan félórát még kb tépelődtem, hogy mit csináljak, így kissé én is elmebetegnek tűnhettem :DD 3. szobatársunk meg úgy döntött nem foglalkozik velünk, és alszik inkább.

Erre ő meg közölte, hogy lemegy a koli elé egy kis friss levegőt szívni, majd jön. Én persze azonnal pattantam, hogy elkísérem, nekem se ártana. Nem túlzottan örült neki, szívesebben ment volna egyedül... Erre én, hogy oké, menjen csak egyedül akkor, de ettől függetlenül én is lemegyek levegőzni ugyanúgy :D

Végül elég hülyén vette volna ki magát, hogy lemegyünk, aztán két külön padra ülünk le (de végül is ez volt a célom), így "nagy duzzogva" átült hozzám :) Sóhajtozott, és csak nézett maga elé, mire én hirtelen felindulásból átöleltem. Erre ő összerezzent, de nem mozdult. Aztán közelebb hajoltam hozzá, és megkérdeztem, mi a baj. Persze nem mondta el, csak terelt. Aztán kibökte, hogy szerelem... Erre pillogtam egy sort, de megembereltem magam, és végül csak egy olyan tipikusan "rám" jellemző vigasztalás-féleséget hintettem oda neki. Haláli volt, amilyen fejet vágott, szerintem erős déjá vu érzése támadt. :D

Kértem, hogy mesélje el a dolgot, és végül rábólintott. Elég fura volt magamról hallgatni az áradatot :$ :D Persze végig szigorúan csak E/3-ban beszélt és úgy, hogy még véletlenül se derüljön ki, hogy egy fiúról van szó.

Aztán miközben bölcsen hümmögtem, megsimogattam kicsit a vállát (valahogy muszáj volt tudnom, hogy mit gondol a közeledésemről, vagy van-e arra bármilyen jel, hogy tetszek neki). Ő erre hirtelen rámnézett, én pedig elmosolyodtam, mire ő zavartan elfordult. Viszont (!) még ekkor se távolodott el, sőt, mintha közelebb bújt volna óvatosan és persze feltűnésmentesen, majd elmosolyodott ő is :)

Fülébe suttogtam (tudom-tudom, hatásvadász vagyok), hogy talán beszélnie kéne az illetővel, hátha csak egy félreértés az egész. Ő pedig végül belement.

Szépen visszacaplattunk a szobába, és mindketten bekapcsoltuk a gépet. Erre milyen érdekes, mindkettőnknél fent volt a másik :D Aztán rámírt, hogy miért léptem le. Én pedig elkezdtem gépelni (fura volt, mert magamon éreztem a pillantását, és persze látta közben a monitoron is, hogy ír a srác). Leírtam, hogy ne haragudjon, csak őszintén meglepődtem, és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Erre ő nagyon aranyosan megijedt, és kérdezte, hogy miért. Én pedig, hogy nagyon helyes és 'ismerős' :) Kérte, hogy azonnal kapcsoljak kamot. És itt jött az, amit valamelyikőtök is tanácsolt, hogy mondjam azt, nem szükséges, csak nézzen fel.

Meg is tette, de először csak értetlenül meredt rám. Aztán kezdett neki összeállni a kép; öröm volt nézni :D Utána olyan történt, amire konkrétan nem is gondoltam volna, pedig ha úgy nézzük, teljesen logikus lépés...

Nekem esett, és elkezdett püfölni egy párnával :DDDDD

Nevetve próbáltam hárítani, és közben mondtam neki, hogy higgadjon le, a végén még felébreszti az alvó emberkénket. Nagy nehezen lenyugodott és mindketten szaporán kapkodtuk a levegőt. Szimplán közölte velem, hogy rohadjak meg... :D Én pedig csak ösztönösen rámondtam, hogy 'én is szeretlek:)' Erre kisebb hatásszünet lett, végül rámnézett, aztán a számra, elmosolyodott és megcsókolt.

Csak egy aprócska csók volt, nem nagyon akartuk kockáztatni, hogy a szobatársunk felébredjen (bár elég jó az alvókája). Megint elmentünk sétálni, és megbeszéltünk mindent. Többek között, hogy milyen kicsi a világ... -.-" :D

Lényeg a lényeg, minden jel arra mutat, hogy lesz folytatása a dolognak! :))