Voltatok ti mar hasonlo helyzetben? (Kerdesed rovid. )

Szia, én is így voltam vele. :)

Kimondani egyszerűen nem bírtam, én voltam az "én is". :)

Leírni mondjuk le tudtam, de nem nagyon dobálóztam vele, és szégyenlősen írtam.

Aztán a barátom megkérdezte, hogy miért nem mondom neki soha, hogy szeretem, mert ő szeretné hallani az én számból is. Ez suliban szünet elején volt. Szünet végén ment vissza az osztályába, én meg visszahúztam, és olyan vörösen bár, mint a vér, de odasúgtam neki, hogy "szeretlek, ugye tudod?". Csak a kezdés volt nehéz, utána már ki tudom mondani. :)

De amúgy még mindig az a helyzet a jobb, amiben te vagy, meg én voltam. Az rosszabb, ha dobálózol vele össze-vissza fűnek-fának. :)

17l

Azt hiszem talán az bujkálhat a félelem mögött, hogyha az ember egyszer kimondja, hogy szeretlek, akkor utána olyan sebezhető válik. Akkor megoszt valamit magából a másikkal, aki onnantól kezdve ezzel a kis darabbal azt tesz, amit csak szeretne. Az elutasítástól és a sérelemtől pedig mindenki fél. És tudat alatt ez motivál bennünket. Vagyis inkább ez fog vissza attól, hogy őszintén odaadjuk magunkat egy másik embernek mindenestül.

Csak azt kell tudatosítani magadban, hogy jobb ezerszer csalódni, mint elzárkózva élni. Mert a hibáiból tanul az ember, és fejlődik, de a bezártság eredménye mindig a magány.

És azzal, hogy most kimondod, hogy szeretlek, kinyitsz egy ajtót...ami lehet majd bezárul, de az is lehet, hogy bejutsz valahova, ahol nagyon jól fogod érezni magad. :)