Van itt olyan lany vagy fiu aki nagyon befelefordulo tipus, nem jar el bulizni, nincs sok baratja, csendes termeszetu?

Az első barátnőmmel így voltunk. Az elején még oké volt, mert ő se volt a tipikus bulizós fajta, de azért hébe-hóba eljárt, én meg ki nem állhatom a diszkókat (ennek is megvan az oka, de ezt most hagyjuk). Ez sajnos visszatérő feszültségforrás lett, mert ő szerette volna, ha elmegyek vele és táncolunk, de én képtelen voltam feloldódni ezeken a helyeken. Feszélyez a környezet, a tömeg és nem tudok mit kezdeni magammal. Próbáltunk kompenzálni tánctanfolyammal, ami jól is ment, szerettük mind a ketten, de élőben már nem tudtuk kipróbálni (ezt szakításkor meg is kaptam). Egy alkalommal mégis elkísértem, de az is csőd volt. A barátnőmben egyébként megbíztam, sosem tiltottam el, de partnere ebben nem nagyon bírtam lenni. A koncerteket viszont szeretem, arra szívesen járok (már ha rendeznek a környéken).

Én inkább az összeülős-beszélgetős szórakozás híve vagyok.

Én is ilyen vagyok :( a koncertekre szívesen megyek, de bulizni nem szoktam, ha megyek is valahova pl kávézó és ott bulit rendeznek én csak ülök és iszogatok... Tipikus bulikba nem megyek, nem vagyok a disco híve. Akár hányszór valai iskolai buli volt mindig kihagytam. A legelsőre elmentem, de írtó kellemetlenül éreztem magam...így két, perc múlva hazaértem...

Egy legjobb barátnőm van és azonkívül még van egy két barátom. Nem tudom miért vagyok ilyen, azok akik ismernek családtagok, barátaim tudják, hogy vicces és szorakoztató tudok lenni, de idegenek totál azt látják, hogy csendes vagyok, és ezen nem tudok változtatni, probáltam, de nem megy :( valamiért, mindig azt érzem, hogy nincs mit mondanom az embereknek vagy a mit is mondhatnék? és elég hülyén érzem magam...:( Én szeretnék vátozni kicsit többet barátkozni...és szeretnék egy pasit is, mert sose volt...és ez csak azért lehet, mert nem járok el sehova...:(