A véleményetekre lennék kíváncsi, hogy mit szóltok hozzá!?

Ide figyelj.

Most volt egy kapcsolatom, 37 éves vagyok, a fiú is.

Az elején ugyanígy rajongott értem a fiú, majd fél év után ugyanúgy ellenkezőjére fordult. Amiért rajongott, ami miatt engem akart, ugyanazokat a tulajdonságaimat kezdte el szidni. Tök irreális volt a rajongása is és az utálkozása is. Közben én nem változtam, hacsak nem annyit, hogy leszedettem néhány fogkövet, kicseréltettem 2 tömést, tehát hibátlan lett a fogsorom.:)

A fejében zajlott az egész. A külső történésektől szinte teljesen függetlenül. Férfi = fantazmagórikus lény. Nem állnak két lábbal a talajon. Vizsgáld meg jobban, nem álomszerű-e, nem érthetetlen-e, nem valószerűtlen-e, amit a fiú tesz, mond?

És olvasd el A férfi, aki nem tud szeretni c. könyvet!

Szivesen!

Csak ügyesen!

Annyit tudsz tenni, hogy lassítod a kapcsolat kibontakozását, mert akkor lassabban jut el a fiú a fordulópontra, ami nálam megtörtént. Húzod az időt, hogy a fiúnak alkalma legyen kiszállni a fantáziavilágából és TÉNYLEG megismerni Téged. Lehet, hogy ha apukád igent mond, az elég neki, hogy elszeleljen. Most barikád mögül csodálhat Téged annak a "veszélye nélkül", hogy a kapcsolat megvalósul. Álmodozó. amint történik valami, ami kizökkenti ebből, pl. az, hogy feljárhat hozzátok, meglátja a valóságot és megütközik, vagy meggondolja magát, vagy megijed a beteljesüléstől.