Miért kell mindig átélni azt a rossz érzést h nem kellek a másiknak v mást választ helyettem?

Akármennyire is próbálom magam távoltartani másoktól mindig kifogok egy-egy szimpatikus lányt akivel aztán nagyon jó viszonyba kerülünk, majd mikor már totál beleszerettem vagy lecsapja más a kezemről vagy elutasít vagy egyéb külső ok miatt marad a max haverság v még az se :/

És mivel ilyenkor már hónapok óta olyan jó viszonyban vagyunk h szinte csak egymással beszélgetünk, rengeteg közös programon veszünk részt, és egyszer csak jön a kijózanító pofon h nem lehet semmi köztünk, iszonyú nehéz elviselni :(

Ekkor már annyira szeretem h másra rá se tudok nézni, max otthon ülök depisen és nemistudom mire várok.. talán arra h végre kinyiffanjak és ne kelljen többet ezt átélni..

Aztán amikor nagy nehezen tovább lépek jön a következő lány akivel már tudom h nem lenne szabad megismerkedni, de vmiért mégse birom hagyni "elúszni".. és ezekután természetesen bele is belegabajodok és minden lejátszódik újra.. pár hónap felhőtlen boldogság, majd pár hónap totális depresszió..

Már 23 éves vagyok és megszámolni se tudom hányszor kellett ezt átélnem.

És borzasztóan össze tudok törni ettől, pedig egyébként semmi panaszom nem lehetne az életemre, mindenem megvan, egészség, pénz, szerencse, stb.. csak ez az egy, mondhatni a legfontosabb dolog hiányzik, a szerelem. Enélkül pedig a többinek semmi értelme, egyszerűen ha nincs kivel megosztani az egész élet felesleges.