Valójában mit gondolnak egymásról az emberek?

Őszintén szóval nem igazán bízom meg férfiakban. Vannak persze fiú haverjaim, de hogy én ennél is tovább menjek bárkivel is, az még valójában sosem jutott eszembe. Rájuk sem próbálok "úgy" tekinteni, és tartom az egészséges távolságot! Én ennek az okát abban keresem, hogy édesapám sosem bánt túl kedvesen anyukámmal: nem verte vagy ilyesmi, egyszerűen csak tiszteletlen. És én is egész életemben így képzeltem a jövőt egy pasas mellett, hogy ő beugat nekem hogyan nézek ki, mit kell csinálnom, folyton aláz, aztán még utána elvárja, hogy mindent megcsinálj neki. Esküszöm próbálok ez ellen küzdeni, de ez az egész olyan mélyen belém ivódott, hogy egyszerűen nem megy máshogy gondolkodni, és közben hallgatom anyámékat, hogy milyen gáz, hogy a gyerekük homokos -_-". És sokat ront a helyzeten, hogy nem látok az emberek fejébe. Szóval tudnom kell az igazságot! Mi a fene jár mások fejében másokról! A férfiak tulajdonképpen mit gondolnak a nőkről, mi a fenét akarnak tőlük valójában, más lányoknak is vannak ilyen problémáik vagy -bár ne adja ég- ez nekik a normális, ami a szüleim között folyik házasság címén, ez a mindennapi. A legőszintébb bejegyzéseket, please!!!! 20/l