Nem birom tovább mit tegyek?

Hello. 31 éves férfi vagyok. Amit most leirok azt már leirtam korábban külön, de több mint 10 oldalra sikerült és gondoltam senki nem akar olyan sokat olvasni más nyomoráról. Külföldön élek már 3 éve másfél évvel ez előtt lett egy kapcsolatom és a barátnőm is kijött hozzám. sajnos a dolgok nem ugy alakultak ahogy terveztük és egy olyan helyen laktunk ahol szinte semmi nem volt a legközelebbi ház is 500 méterre a bolt 6km-re volt. nekem volt munkám és ő is oda költözhetett, de ugye ő nem dolgozhatott ott ahol én igy ő maradt otthon egy lakásban egy idegen országban a semmi közepén. Egyébként kábelt fektetek és árkot ások ami igen nehéz fizikai munka. Főleg itt ahol a lelket is kihajtják az emberből. de ez most lényegtelen. Már itt elkezdődtek a gondok. Hajnali ötkor mentem dolgozni és este 8-9 körül értem haza. Örültem mikor beestem a lakásba. Persze ő meg szeretett volna beszélgetni és minden olyan dolgot csinálni ami normális egy kapcsolatban mert se internet se tv, csak 1 laptop amin hetekig ugyan az volt. itt is sokat veszekedtünk, (nagyon sok csunnya dolgot vágtam a fejéhez) hogy nem törődöm vele és nem kivánom. nem értette meg, hogy fáradt vagyok. Hétvégén sem tudtunk menni sehová a puszta közepén. Végül is az ottani munkának vége lett és vissza jöttünk az eredeti városba ahonnan indultunk. itt ideiglenesen össze költöztünk más magyarokkal, aminek később az lett a vége, hogy az egyik uri ember szemet vetett a barátnőmre és mivel, hogy én késő estig dolgoztam, jól esett neki a törödés a figyelem. ezt még akkor mikor elköltöztünk tőlük nem tudtam. Ő néha vissza járt hozzájuk azzal a cimszóval, h kicsit átmegy beszélgetni stb. Nem bántam, hogy megy mert legalább beszélget és kimozdul. Elég nehéz volt neki munkát találnom és igy legalább nem ült otthon egyedül. végül is lebuktattam mert pont a születés napom lett volna ő pedig elől hagyta a telefonját bejelentkezve egy közösségi oldalra én meg kiváncsian bele néztem és ott volt a beszélgetése az uri emberrel, hogy nem tud menni holnap hozzájuk mert nekem lesz a születés napom és a végén persze a jaj de hiányoznak egymásnak. Azt tudni kell, hogy anno én ugymond kimenekitettem magyarországról mert nem volt hol laknia mert az akkori barátjával vége lett a kapcsolatának és a nevelő szüleihez sem mehetett már vissza. Akkor velem is ez volt, hogy nagyon hiányoztunk egymásnak és a gyerekekről viccelődtünk, h ki mennyit szeretne és, h mennyi lesz. Szóval a lebukásának az lett a vége, h csunyán össze vesztünk. és itt a csunya az nagyon csunya! nála a ge˙i, s˙ar nyomorék kötőszónak számitott. és persze én sem viseletem el és én is mondtam hideget meleget. a veszekedésnek az lett a vége, h bele dobtam erőböl az ágyban, de abban a pillanatban meg is ijedtem saját magamtól, h mit tettem. Soha nem tudtunk elmenni korábban sem egy ismerősömhöz, barátomhoz sem mert ő elzárkozott nem beszélgetett ezek után meg főleg nem. Igy későbbiek folyamán sem alakitott ki ismeretségi kört. Valahogy nem tudom hogyan helyre áltunk szereztünk neki munkát igy már ketten dolgoztunk. Mivel én egyedül dolgoztam az elején kicsit eladósodtam nem nagyon. 1-2 hónapi közös munkával helyre hoztuk volna. Én korábban veszegettem neki dolgokat mert mikor velem volt soha nem lehetett neki venni semmit mert, neki nem kell, de persze, hogy nem olyan dolgot vettem ami neki megfelel. soha nem is örült semminek. Az első fizetéséből ö kijelentette, h megy és vesz magának ruhát meg stb. Persze én felháborodtam, morogtam, de azt mondtam hogy menjen. Persze ekkor már olyan mélyen voltak a dolgok, hogy várható volt hogy ezt később hozzá fogom vágni és ez meg is történt. Mivel egy szép lány volt és itt köztudott, hogy a munkaközvetitők megpróbálnak minden szép lányt lefektetni, de ha látják a lányon, h kicsit talpra esett és nem viccnek fogja fel a dolgot, hanem igen is oda áll és elmondja neki, hogy ezt te nem jól gondoltad akkor vissza fogják magukat és békén hagyják, de ezt én mondtam is neki és persze ő sem kerülhette el a dolgot, de ő nem állt ki magáért azt meg nem hagyta, h én rendezzem el a dolgot. Mondtam neki, hogy ok semmi gond keresünk másik munkát és az első munkahelyét ott hagyta 3 hét után. És mostantól jött a fekete leves. Találtunk munkát neki, de sehol sem dolgozott 2-3 hétnél többet, sokszor jött haza sirva, hogy ő nem érti mit mondanak és mindenki hülyének nézi, meg hogy biztos nem jól dolgozik. Pedig már lassan több mindent megértett mint én, és egyébként mint utólag kiderült jól dolgozott Elkezdte keresni mindenkiben a rosszat és már mindegy volt, hogy hová ment dolgozni, mindenhol ugyan az volt a sirás, meg hogy ő hülye meg sorolhatnám. Én is mondtam neki, hogy hülye vagy, de csak azért mert igy gondolod és a végén már kezdtem kiakadni, hogy semmi anyagi segitségre nem számolhatok tőlle és én csak adósodom elfelé, mert kettőnket tartom el. Az utóbbi időben már nem is dolgozott. Én hajnali ötkor elmentem dolgozni este 9-re értem haza, és aztán rohanás boltba mert ő nem volt képes elmenni egész nap. Persze, h kiakadtam az együtt töltött időben kb vagy 10 szer volt boltba egyedül. Mind1 ez már nem is érdekel. Kezdtem elfáradni, h mikor haza jövök abban a kis időben is amit együtt vagyunk csak veszekszünk. elkezdtem eljárni itthonról a barátaimhoz eleinte mindig hivtam, de ő talán egyszer jött. Aztán már csak azért mentem el, hogy ne veszekedjünk. Persze oda voltam 2 órát is, és jöttek a kombinálások, hogy van valakim. olyan is volt, hogy nem nyakik koszosan jöttem haza a munkából és elkezdett vergődni, h hol voltam mert biztos, hogy nem dolgozni mert nem vagyok elég koszos :(. Itt már végkép kezdett elszakadni a cérna volt, h a telefonom is elkérte, hogy leellenőrizze. mondtam neki, hogy gondolkodj már légyszives, nézd meg akkor amikor nem vagyok itt vagy nem látom, de ne kérd el nyiltan ez sérti a férfiúi büszkeségem. Ő erre csak addig mondta a trágár dolgait, h nem birtam tovább és hozzá vágtam, persze nem a fejéhez vagy, h sérülést okozzak neki, de hozzá vágtam. Ezután jött az, hogy az alattunk lakó biztos valahogyan feltörte a számitógépet és látja amit ő csinál az interneten mert érdekes időkben nyög és nevet fel. Hiába mondtam neki, hogy ez lehetetlen mert értek annyira a számitógépekhez és ugy le van védve a mi gépünk, h a nása-ak is bajos lenne feltörni, látszott rajta, hogy ö szentül megvan erről gyöződve. mint arról is, hogy az alattunk lakok folyton rólla beszélnek, hogy ő mekkora hülye és az én ismerőseim is mind hülyének tartják. Pedig sokan kérdezték, hogy mi van vele miért mindig csak egyedül megyek. kinomban már kifakadtam és elmondtam neki, h azt hiszi hogy utálják és nem akar jönni. persze van akinek ezek után megváltozott a véleménye róla. egyszer feljött a kollégám ami nagyon jól esett mert soha nem jött hozzánk senki miatta mert, hogy neki mindig rosz kedve van. abbol is csak az lett, hogy ő parfét akart csinálni én meg rosz tejszinhabott vettem és igy nem tudta olyanra csinálni amilyenre szokta és hogy én direkt rosszat vettem, csak azért hogy lejárassam őt, pont kiment a konyhába és mi meg valami vicceset néztünk a neten és megjegyeztem a dologra amit a neten láttunk, hogy ez hülye! Ő persze semmi mást nem hallot meg belőlle, csak azt, h ez hülye. Én mindig próbáltam neki elmagyarázni később, h ez nem igy van és az alattunk lakó sem látja amit ő néz az interneten, de ő megvolt gyöződve az igazárol és mostmár arról is, hogy ezt az egészet én direkt csináltam vele és én ezt élvezem, sokszor már kinomban, hogy nem tudom jobb belátásra birni, tiszta erőböl a falba vertem a saját fejemet, hogy hátha megérti, hogy én nem akarok neki ártani. Már olyan szinten kikészültem, hogy olyanokat mondtam neki, hogy rosszabb attól is mintha egy pisztollyal tarkón lőnének mert akkor legalább nem szenvedek nap mint nap és nem látom azt, hogy ül egy helyben és bámul egy pontra, enni nem eszik . Csak cigizik és kv-zik, mert én sajnálom tőle. Egyszer sikerült elmennünk a boltba igy a vége felé együtt, de annak is cirkusz lett a vége. mert mire haza értünk ő huszor hallotta azt, h hülye meg mindenki röhögött rajta. Én melette mentem és én nem halottam és nem láttam ilyet. Hiába mondtam neki, hogy ez butaság és felejtse el, erre ö hogy reméli jól szórakozunk! én és ki? kik? Szenvedek nem szórakozom, 31 évesen minden nap sirok miatta. ujfent kikészültem és megint csak bele vertem a falba a fejem de olyan erővel, h reméltem elájulok és hátha magához tér, de sajnos egyik sem történt meg. Ekkor mondtam azt, hogy rendben itt a vége ezt nem lehet folytatni haza kell mennie mert ez igy nem normális és én ebbe bele örülök, hogy nem tudok segiteni és minden amit mondok az nem igaz és egyfolytában hazudok és be akarom neki mesélni, hogy ezeket a dolgokat csak ő érzékeli és meg akarom őriteni :( Foglalt buszjegyet hétvégére, de itt is volt az, h akik alattunk laknak megint csak lehalgatták a telefonját (nem is kihalgatták) mert röhögtek rajta. Egyébként azt elfelejtettem, hogy az alattunk lakók nem is magyarok: 2 lengyel férfi és egy spanyol nő. nem is tudnak magyarul, de ő ezt sem értette meg. Az utolsó este feküdtünk az ágyban és egyszer csak azt mondja, h elmehetnének már az autóval az ablak alól és abba hagyhatnák a figyelését. Sajnos már nem tudtam mit csinálni mint csak megölelni és torkomszakadtábol sirni. Eljött a másnap reggel, Életem legrosszabb Szombatja! El kell engednem a nőt akit szeretek, annak ellenére, h nem képes fözni, elmenni a boltba, trágár mód beszél, stb stb. Egész nap csak ültünk és néztünk, szinte alig beszéltünk. ő már nem is nagyon ült mellém a bőröndjén ölt össze roskadva. Ránéztem és nem láttam már azt a szép aranyos mosolygós lányt akit az előtt csak egy roncsot. Elkezdet csendben hullani a könnyem meglátta és megölelt, újfent siró görcsöt kaptam, magamhoz szoritottam és egyfolytában azt mondogattam én nem ezt akartam, én nem ezt akartam. Megjött a busz a pillanat amitől féltünk mind a kettenk. Ő sem akart haza menni mert más lévén nem tudodtt hová menni mint az alkoholista annyához és az alkoholista nevelő apjához. Lementünk a buszhoz es két puszival elbucsuztunk. MEG SEM ÖLELTEM én állat. Néztem ahogy elmegy és és az utcán rámtört a sirás. Felértem a lakásba és itt újfent sirogörcsöt kaptam a fél lakást majdnem lebontottam össze törtem majdnem mindent. Aztán leültem a tükör elé és néztem az eltorzul fejemet. Még felhivtam kicsivel később de nem birtam csak sirni. Ha a macska oda jön hozzám sirva mondom el neki, h nem akartam hogy elmenjen, de csak igy tudtam segiteni. Vagy lehet nem is segitettem és csak még mélyebre taszitottam? Mikor másnap haza ért még kaptam tőlle egy sms-t, h ezt nem csinálhatom egy emberrel és ilyen nincs, h mindenki hülyének nézi és, reméli hogy örülök. Ezt már le sem irom, hogy mit éreztem. Az elmult 5 nap egyetlen hosszu nappá vált számomra azóta nem tudtam aludni, a nyilt utcán elsirom magam, a munkában elmegyek egy fa mögé sirni. Minden nap irok neki, de választ nem kapok a levél sincs elolvasva, azzal nyugtatom magam, h biztos nincs internet és nem tud irni, de mi van ha nem igy van és történt vele valami? Egész nap arra gondolok mit csinálhat, hogyan éli meg és elment dokihoz? vagy csak ugyan úgy ül magába roskadva? Próbáltam hivni is de a kkinti telefonkártyáját ugye nem tudom elérni otthon. végső elkeseredésemben irtam a volt barátja előtti barátjának, akiről soha nem hallottam egy rosz szót sem, hogy remélem tudja, hogy haza ment. És keresse meg és vigyázzon rá és segitsen neki és ha arra kerül a sor akkor szeresse, de soha ne mondja neki, h én irtam neki mert akkor lehet ellene fordul ugyan ugy mint ellenem. Már nem tudom, hogy mit tegyek, végül is tudom, h mit kellene tennem csak túl gyenge vagyok hozzá. 5 napja csak iszom cigizek és nézem az eltorzult képem a tükörben. Csak remélni tudom, h lesz egy ember aki megbosszulja ezt a lányt és megszabadit ettől az egésztől............ én nem ezt akartam nagyon nem ezt