Mennyire lényeges a mai világban, hogy a kiszemelt nő ismerje az illemet?

Én is osztom az előzőek véleményét...DE azért nem kell átesni a ló tulsó oldalára...

Egy baráti társaságban szerintem megengedet nem halkéssel enni a halat, hanem ellenkezőleg, mindjuk: "szétmocskolni", vagy tudom is én.... megint más dolog ha pl. a párom elvisz a szüleihez vacsorázni, ott az alap, hogy normálisan eszek:D vagy étteremben...ünnepségen stb...

Bemutatásnál ugyanigy, nem mindegy, hogy kit kinek, hogyan mutatunk be...

Viselkedéssel pláne...Én határozott, komoly embernek irnám le magam, ha megkérdeznének, de van olyan baráti köröm ahol szivsen leszek hülyegyerek egy pár mókás perc kedvéért, ugaynakkor komolynak is kell tudni lenni...

Nem érezném magam egy olyan ember mellett aki mondjuk nem engedne előre az ajtón, nem adná fel a kabátomat, nem beszélne szépen velem, káromkodna stb...de egy olyan mellett sem érezném jól magam aki maga a megtestesült illemkönyv...azért érdemes megtalálni az arany középutat szerintem úgy lányok, mint fiúk esetében...

19-L

Szerintem a nő-férfi párnak az a dolga, hogy "észrevétlenül" legyen partner a másik illedelmességében. Mert ez az egymásra figyelésről szól. Pl. a férfi figyel öltözködés közben, hogy a nő megvárja-e a kabátfelvétellel, és ha igen, akkor feladja rá. De a dolog előtt elég lehet néhány pillantással tisztázni, hogy most éppen nem akarja ezt a nő, és akkor úgy lesz rendjén.

A férfi megkérdezi a nőt, mielőtt megjönne a pincér, hogy mit rendel, és csak ő beszél vele. De ha nem kérdezi, akkor szabad a pálya a nőnek, beszélhet, vagy nézhet a férfire, hogy kérdezzen ő.

Szóval szerintem nem feltétlenül az illemszabályok betartása a cél, hanem az odafigyelés egymásra. Ha ez megvan, akkor sokkal könnyebben lehetnek partnerek az emberek, és szívesebben vannak egymással.

26F