Mi a legnagyobb hibád, ami nem feltétlenül párkapcsolat kompatibilis?

Szeretek egyedül lenni, megkérdőjeleződött a bizalmam, hogy érdemes elköteleződni egyvalaki mellett amikor bárki bármikor leléphet, túl sokat akarnék szexelni, nehezen barátkozom és lehet nem fogadnának el a barátai, legtöbb dologról más a véleményem, mint az emberek többségéé, hangulatember is vagyok, karrierépítésre illene koncentrálnom 20 év körül, túl korán szeretnék gyereket a társadalmi, anyagi viszonyokhoz képest. Nem tudom már mikor ismerek meg valakit és mikor csak hiszem, hogy ismerem. Túlságosan ragaszkodom a lakhelyemhez, határozatlan, önállótlan vagyok, vagy csak azért kéne valaki, hogy ne legyek egyedül vagy azzal a bizonyos személlyel képzelem el az életem. Túlságosan őszinte vagyok.

N

Az én legnagyobb hibám, hogy képtelen vagyok együtt élni másokkal. Egyrészt nem bírom a kötöttségeket, szeretem azt csinálni, amit éppen akarok, és szeretem a magányt. Szóval, ha épp a pasihoz van kedvem, előveszem, ha nincs, akkor hagyjon békén. Ez nem túl kompatibilis. Ehhez hozzá jön, hogy nem tudok őszintén beszélgetni másokkal, gyűlölöm, ha tudják, mit érzek, sebezhetőnek érzem magam tőle.

Ennek ellenére volt már egy pár kapcsolatom, viszont pont emiatt sűrűn váltogatom a pasikat, így k*rvának tűnök. Pech.

22/L

A világnézetem (szinte mindenről).

Soha nem voltam megalkuvó jellem, így csak a számomra szuper lánnyal kezdek, amiből kevés van, mert "nagy igényű" vagyok. (nem külsőre gondolok elsősorban)

Annyira nem hajszolom a párkeresést, mint amennyire a magányt élvezem.

Talán az arcom nem a leghelyesebb, de a testemmel igyekszem kompenzálni a külsőmet, amit megspékel a jellemem. (ha egyszer igent mondok valakire, akkor nincs baj, de addig eljutni nehéz... egyéjszakások lennének, de azoktól agyfaszt kapok...)

22f

Aszociális és antiszociális jellemvonásokkal is bírok, és az empatikus készségem elveszett valahol a fejlődésemben.

Változtatni meg "sajnos" nem tudok, mert egyszerűen nem is akarok. Nekem ez a helyzet így tetszik :)