Ha valaki egyáltalán nem élte ki magát fiatalon semmilyen szinten, akkor lehet még kiegyensúlyozott magánélete később?

Ígyvan kérdező,ennek nagyon sok oka van,és lesz is.

Lehet kiegyensúlyozott magánélete később szerintem,ha talál magának egy normális partnert,akivel kulturáltan el tud lenni.Azonban ehhez nagy szerencse kell,mint mindenhez az életben.Én nem tartottam soha magamat,és mások szerint sem vagyok buta,csúnya vagy bármi ilyen jellegű dolog.Azonban nekem pl. nem volt szerencsém egyáltalán a nőkkel,amiben én is hibáztam,mert fiatalkoromban mikor még gyerekek voltunk nem tudtam mit kellene tennem akkoriban.Meg nem kerültem soha olyan közösségekbe,ahol találtam volna magamnak megfelelő barátokat,akikkel mindig eljárogattunk volna ide-oda,csak szélsőséges társaságok voltak körülöttem,ami nekem már nem fért bele.Én normális keretek között lettem nevelve,és engem a mai ivászatok,bulik nem vonzanak igazán.Félreértés ne legyen,én is szeretek bulizni,de csak normális és kulturált keretek között.Így hát visszahúzódóbb típus lettem,haverjaim voltak mindig,de az nem volt az igazi.Barátnő sem jött össze azóta sem,pedig régen mikor volt 1-2 társaság akivel elmentem 1-2 helyre rendszeresen,ott sem jött össze semmi.A valódi felnőtt gondolkodásom akkor jött ki belőlem,mikor az egyetemre kerültem.Ekkor kezdtem el meglátni a dolgokat igazán a nőkkel kapcsolatban is,láttam már akkor is mások már tapasztaltak voltak,voltak kapcsolataik nekem meg még egy sem,akkor voltam 20 éves körülbelül.Most vagyok 22,és itt vagyok úgy,hogy nem volt még kapcsolatom,mert egyszerűen nem jött össze semmi,nem volt megfelelő körülmény,később meggondolta magát az illető velem kapcsolatban,és ilyenek történtek velem sorozatosan.Családom sem egy túl jó történet,onnan is értek és érnek is folyamatosan problémák,ami még rátesz egy lapáttal a dolgokra,és mellette egyetemre járok,ami az időm nagy részét elveszi,tehát még ismerkedni is alig marad időm még ha akarok is.

A kérdésedre visszatérve,én reménykedem benne,hogy lehet még később normális magánéletem,de ahhoz találnom kell olyat akivel kölcsönösen elfogadjuk egymást.Na most a hölgyek nagy része ígyis úgyis foglalt szinte mindig,tehát itt is arra lyukadunk ki,hogy jókor kell lenni jó helyen,tehát szerencse kell hozzá ismét csak,elég nagy.És ekkor összejöhet valami,na most én nem voltam szerencsés szinte soha az életben semmilyen szempontból,mindent magamnak küzdöttem ki így is,de így is sok évvel úgy érzem le vagyok maradva másokhoz képest,és nem fogom tudni behozni.Illetve ahogyan másoknál is előjön,nálam is megjelent az,hogy szükségem lenne egy társra,hiszen minden ember vágyik rá.Egyrészt ugye a hormonok is dolgoznak ugyanúgy nálam is,mint másnál,továbbá mivel nem nagyon jöttek össze barátok sem így nem nagyon van kire támaszkodnom a nehéz időkben sem,ezért is érzem fontosabbnak ezt a dolgot,mint kellene legtöbbször.

Szerintem lehet kiegyensúlyozott magánélete, bár nem tudom, én 23 vagyok, visszahúzódó vagyok és nem éltem ki magam semmilyen szinten... most sincs párom, de vágyom egy komoly párkapcsolatra, és ha találkoznék egy olyan fiúval akivel minden téren összeillünk biztos hogy nem hiányozna semmi....

Szerintem sokan vannak akik nem élik ki magukat fiatalon, szerintem ez attól függ leginkább hogy ki mennyire barátkozós, mennyire társasági ember...

Miért kérdezed? Neked hiányzik az hogy nem élted ki magad?