Ha valaki egyáltalán nem élte ki magát fiatalon semmilyen szinten, akkor lehet még kiegyensúlyozott magánélete később?

9-es vagyok, én mondhatni "kiéltem magam", elég bulizós voltam fiatal koromban, szerettem flörtölni, egy-két lazább kapcsolatom is volt. Én nagyon nem bántam meg, élveztem azt az életet is. Vannak viszont barátnőim, akik sokkal szolidabbak voltak, ők meg azt nem bánták meg. Nem lehet általánosítani. Ki ilyen, ki olyan.

35/N

Hát nekem még régebben a védőnő tanácsolta, mikor még igazán benne voltam a tinikorban, hogy tomboljam ki magam fiatalon, amíg lehet, persze határokon belül. Ne tegyem azt, hogy nem élek fiatalkort, nem élek közösségi, társasági életet, mert annak felnőtt koromban lehetnek negatív hatásai, a személyiségemre nézve.

Mielőtt valaki belekötne, a doktornéni nem azt mondta, hogy igyam, bulizzam, drogozzam szét az agyam, csak hogy élvezzem az életet fiatalon, amíg lehet, és kitudom használni a lehetőségeket.

Én még fiatal vagyok, de szerintem nem lehet. Az én véleményem, hogy mindenkinek(aki olyan beállítottságú) szüksége van azokra az évekre, amik a bulizást,csajozást,pasizást jelentik. Át kell élnie ezeket is, mert később csak bánhatja, és az bármilyen kapcsolatot meg tud mérgezni.

Az első válaszadók között volt egy hozzászólás, ami a r*banckodást tartalmazta. Bárcsak tudnám, miért kell mindig a nőkre vonatkoztatni, sokan úgy csinálnak, mintha ez a másik nemnél egyáltalán nem, vagy sokkal kevesebb mértékben fordulna elő. Pedig nem!