Miért vagyok ennyire üres? Mit tehetnék?

Volt egy nagyon viharos kapcsolatom 2 éve. Amilyen az előtt voltam, az sem volt pozitív (így utólag visszaemlékezve egy velejéig romantikus kis nyálgép voltam), majd miután akkora pofonokat kaptam, hogy alig sikerült magamhoz térnem, éppen az ellenkezőjévé váltam.

Kiürültem érzelmi szinten. Talán ez lenne az, amire mások azt mondják, hogy magas falak(?). Szerintem inkább csak egy kavics érzelmi szintjén állok. Alig van pár dolog, ami megmozgat belülről. Képtelen vagyok valódi érzelmeket érezni, szerelmet, szeretetet, sőt, vannak dolgok amiket felfogni se tudok egy definíciónál bővebben; empátia, például. Képtelen vagyok örülni az apró dolgoknak, mert úgy érzem nem jelentenek semmit (például csak egy SMS, ha valaki gondol rám - régebben rengeteget jelentett volna, erre emlékszem).

Kevésbé vagyok antiszociális, sőt, sokkal bátrabb lettem azóta a kapcsolatom óta, viszont sokkal érzéketlenebb és nyersebb, törtetőbb, de ambiciózusabb. A romantikára pl. teljesen immunis vagyok, sőt, elborzaszt és hülyén érzem magam tőle, pedig mint írtam, ez nem így volt.