Mit tehetnék, hogy az életem ne legyen üres és tékozló?

Üresnek érzem az életem, nem találom a helyem. Egyetemre járok, ez lesz a második évem. Első évben albérletben voltam, onnan eljöttem, most bejárós leszek. Gimnáziumban is voltam 1 évet bejárós, akkor az nagyon tetszett. De akkor olyan közeg vett körül engem, amiben jól éreztem magam és napi kapcsolatban voltam olyan emberekkel, akikkel jól kijöttem, sőt, igaz barátaim is vártak mindennap. Aztán jött az egyetem. Megismertem sok embert, de olyan egyet sem, akivel úgy tudnék viselkedni, vagy aki úgy viselkedik velem mint egy barát. Mondhatni csak (jó) ismerőseim vannak egyetemi részről. Szerencsére van 2 nagyon jó barátom, akikben megbízok. Szerencsétlenségemre mindketten felkerültek Pestre egyetemre, így több, mint 200 km-es a távolság. Egy évben 2-szer/3-szor tudok találkozni velük. Akikkel az elmúlt 1 évben ismerkedtem meg, mint írtam, nem tudtam kialakítani szorosabb kapcsolatot. Nekem ők túl csapongóak, gátlástalanok, mások mint én. Kívülállónak érzem magam. Hobbijaim nem igazán vannak. Próbáltam sportot, de ahol voltam, nem igazán foglalkoztak velem, plusz nagyon drága volt a tagdíj is. Főleg zenét hallgatok, olvasok, néha írók, ezeket szeretem csinálni. Esetlennek érzem magam, ha elmegyek itthonról. Ráadásul most, hogy bejárós leszek, nem lesz sok esélyem arra, hogy hatalmasat változtassak, hiszen reggel felkelek és elmegyek, egyetemen leszek, majd késő délután hazajövök. Mit tehetnék, hogy pozitívabb dolgok történjenek velem? Egy megértő társ nyílván sokat segítene, de mivel én vagyok bulizós és eljárós ide-oda, így nehéz találni valakit. Ha meg elmennék, akkor nem valószínű, hogy egy bulihelyen találom meg azt a személyt, hiszen én olyat keresek, aki hozzám hasonló, aki kiegészít, hiszen én sem mennék alapvetően ilyen helyre. Min változtassak? Köszönöm a válaszokat! 19/F