Ugye, ez az álom nem jelent semmit, ne is reménykedjek?

Ma éjszaka álmodtam a plátói szerelmemmel először. Őrülten szerelmes vagyok, de sajnos neki valószínűleg párja van, mert bár szemmel láthatóan flörtölget velem, szemezget, forr köztünk a levegő, de a jobb kezén gyűrű van, a középső ujján. Nő létemre én még nem kérdeztem rá erre, de valószínűleg ezért nem lép tovább. Sikeresen magában bolondított, féléve tart, de megpróbálom elfelejteni. Ma viszont álmodtam vele, ami még sosem történt meg. Egy támadótól mentett meg engem az álmomban, úgy, hogy tudtam az álmomban, hogy nem akar hozzám szólni igazán (mint az életben). De megtette, és amikor elmúlt a veszély, sarkon fordult, el akart menni, akkor én a nevén szólítottam, erre megfordult, rám nézett, én pedig megköszöntem neki a tettét. Olyan szeretettel, olyan komolyan mondta ki, hogy szívesen, ahogyan még sosem hallottam beszélni. Aztán elment. Ugye, jól gondolom, hogy ez csak álom, és ne reménykedjek semmiben? Miért álmodhattam pont most vele?