Mik a szerelem jelei?

Ezt nem lehet elmondani. Mindenkinél más.

Vagy az egekbe emel, vagy a porba aláz. És minden, ami közte van.

Az öcsé piszkosul belezúgott a szemközt lakó kislányba.

Jól megvoltak és megbeszélték, hogy elmennek irándulni kettesben. Idő közben a lány apja tudomást szerzett a kettejük kapcsolatáról, és a kirándulásról. Tremészetesen letiltott mindent. Az öcsém ment, hogy taliznak, de a kis csaj nem jöhetett ki, csak az ablakon keresztül integettek egymásnak. Jött egy baromi eső és a lökött öcsém csak ott állt az ablakkal szemben és nézte a kislányt, aki integetett neki, hogy menjen haza, mert elázik és megfázik. Az öcsám nem mozdult, csak nézte ée nézte a kis csajt. Állati nagy zuhé volt és hideg is, de ő nem mozdult. A lány apja jött ki és a grabancánál fogva rángatta be a mi lakásunkba. Kérdeztem az öcsémtől, hogy hü lye vagy? Így elázni októberben? Kész tüdőgyulladás az egész. Miért nem jöttél be a lakásba? Erre azt mondta, hogy olyan boldog volt ahogy nézte őt a kislány, hogy semmi pénzért nem hagyta volna ott. Ma ez a kislány a felesége.

mikor egész nap csak rá gondolsz:( az enyém nagyon viszonzatlan:(

14/l

14# Enyém is. :'(

Nem bírsz elaludni, mosolyogsz, ha meglátod, állandóan őt nézed...

Mindennap szinte mindig ő van a gondolataidban, alig várod, hogy láthasd, megölelhesd, megcsókolhasd. Kéz a kézben akarsz vele lenni és sokszor megcsókolni. Látni, hozzábújni.

Nálam ezek a jelek voltak azok, amíg élt a férjem.

Halála után - szerintem a szerelem ez is -, összeroppantam, lelkileg padlóra kerültem, úgy éltem, mint egy élő halott, senki és semmi nem érdekelt, gépiesen végeztem a mindennapi tevékenységeket, egy évig képtelen voltam a sírjához kimenni (lelkileg nem tudtam). Kb. egy év után járok a temetőbe, ehhez utazok 170 km-t, buszozok hogy a sírjánál lehessek. Ott beszélek hozzá és azt is elmondom neki, hogy még mindig szeretem és nagyon hiányzik. Megsimogatom a hideg márványlapon a nevét.

Otthon egy kis asztalon a hálószobámban a bekeretezett fotója van, ami fotót én készítettem róla. Körülötte a szent mécsesek. Időnként a bekeretezett fotóját megcsókolom, ha már őt nem tudom.

A falon is vannak bekeretezett fotói és egy kis fotója a munkahelyemen az irodában az íróasztalomon.

A hagyatéki eljárásra képtelen voltam elmenni, mert akkor még lelkileg összeroppant állapotban voltam; inkább lemondtam mindenről. Ahol éltünk, abba a lakásba soha többé nem mentem.

Továbbra sem vagyok képes a közösen látogatott helyekre elmenni egyedül, ebbe még most is beleroppanék, ha valaki arra kényszerítene, hogy menjek a kedvelt helyeinkre.