A szerelmet keressem és nyomorogjak, vagy az anyagi biztonságot válasszam olyan férfival aki még csak nem is vonz?

22 évesen nem találok semmilyen munkát, érettségivel és 2 szakmával, mert se gyakorlatom, se protekcióm, és állás lehetőség is alig van, (1 éve keresek, pár hónapot dolgoztam egy gyárban ennyi az össz munkaviszonyom). Tovább tanulás kizárva mert ahhoz is pénz kellene. Külföldi szerencse próbálás ugyanigy, hiszen ahhoz is induló pénz kellene. Szüleim semmiben nem tudnak támogatni, az is nehéz már nekik, hogy eltartsanak olyan szinten hogy étel, itthon lakhatás. Ha találok is munkát, legjobb esetben is nettó 75-80ezret kereshetek, amiből lehetetlen lesz valaha is elköltöznöm a szüleimtől. Albérletre nem tellik ebből, ezen a környéken 45-50+rezsi alatt nem lehet még garzont sem találni. Tehát egész életemben a nyomor vár rám úgy tűnik, mert nem születtem jó családba, nincsenek jó ismerettségeim. Komolyan elkezdtem rajta gondolkozni, hogy olyan férfiakkal fogok ismerkedni ezentúl, akik idősebbek 30-as éveikben járnak, és legalább van egy saját házuk, autójuk, jól fizető munkájuk, és szeretnének családot alapítani, csak nem túl vonzóak külsőre. Mindketten jól járnánk, nekem lehetne egy normális életem, meg fedél a fejem fölött, akkoris ha csak minimálbért keresek egész életemben. Neki lehetne felesége, gyerekei, lenne aki főzne rá, aki szeretkezne vele.