Van még olyan személy, aki úgy gondolja, hogy CSAK házasságkötés után a nászéjszakán fogja elveszíteni a szüzességét?

Kedves kérdező!

Ki az, aki szerint elrontja az életed? Rónaszékiné szerint? :D

Viccet félretéve...nem mai a dátum, de mivel sokan olvassák a GYK-t, hátha tudok adni annak tanácsot, aki idetéved.

Szerintem rettentő kisarkítva,és szélsőségesen gondolkodsz. Ez kb olyan, mintha megkérdezném: mi a jobb,ha valaki anorexiás, vagy túlsúlyos?

Az ember egész életébe nmindenhol, és mindenben az arany középutat, és az egyensúlyt keresi. A szerelmi életben is.

Amíg valaki nem élt soha szexuális életet, el sem tudja képzelni mi az,és hogy működik, ezért azoknak a véleménye nem mérvadó soha. Ha csak magamból indulok ki...nő vagyok, tizenévesen én is, ugyanúgy, ahogy a legtöbb tizenéves lány romantikus voltam, és mind a nagy Ő-re, mind a házasságra, mind a szexre valami varázslatként gondoltam.

A valóság ennél azonban sokkal árnyaltabb, és erre akkor jön rá egy ember, ha felnő, és elkezd szexuális életet élni. Annyi, de annyi porbléma felmerülhet ilyen téren két ember között, hogy azt el sem tudják képzelni.

Én anno, mielőtt elveszítettem volna, két férfival jártam, és végül a harmadikkal tudtam elveszíteni. Hogy miért? Mert a másik kettővel még odáig sem jutottunk el. Pedig az egyikbe különösen halálosan bele voltam zúgva. De fiatal voltam, és tapasztalatlan, és nem számoltam azzal, hogy lehetnek olyan bajok kettőnk közt, ami csak az ágyban jön ki, ha a tettek mezejére lépünk. Nem akarok belemenni a részletekbe, de már az előjátéknál kiderült, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Sosem értette meg, mit akarok, Ő fordítva ugyanezt gondolta rólam, sok kellemetlenséget okozott, szerintem nem tudott gyengéd lenni, pedig az életben egy elég érzékeny pasas volt. Nem is értettem. Ő meg úgy érezte, én nem vagyok elég jó. Eleinte persze próbálkoztunk...aztán rendre kudarcba, és veszekedésbe fulladt minden, pedig igazán akartuk mindketten.

Aztán már erekciós problémái is voltak, mert eleve sresszeltünk az egész helyzettől.

Én Őt hibáztattam, Ő engem. Szétmentünk aztán jött valaki, akivel úgy működött, ahogy anagy könyvben írva vagyon. Ő erősített meg az önbizalmamban, hogy teljesen normális, egészséges nő vagyok, csak a volt párommal nem működött. Jót tett. Nem élném újra azt az időszakot, és azt hiszem, ezekre a tapasztalatokra szükségünk van, amíg eljutunk odáig, hogy hozzákötjük az életüket valakihez. Ez nagy felelősség. Egy kapcsolatból még ki tudsz lépni, én is megtettem, de miután megtörtént a frigy?

Én 20 elmúltam, mikor elvesztettem. Nem volt túl sok kapcsolatom, és amiben benne vagy, azzal is lehet sokáig várni. Nem kell rögtön a második randi utáán lefeküdni senkivel. Lehet húzni, várni, ismerkedni. Én is ennek vagyok a híve. De nem kell a házasságig várni, mert tapasztalatból tudom, hogy nagyon becsapós tud lenni egy ember személyisége. Gondolsz valamit róla, de szex közben kijöhet olyna oldala, amire nem számítasz, főleg, hogyha mindketten kezdők, és akkor kezdik kitapasztalni, hogy mi fán terem ez a dolog.

Tehát, az én receptem, várni a megfelelő életkorig, nem kell már korán fűvel-fával, aztán kell az udvarlás, az ismerkedés, kell a fokozatosság, de szerintem kell a szex is. A szex nem bűn. A szex egészséges, a szex jó dolog, a szex két felnőtt ember magánügye, és minden téren jótékony hatással lehet két ember életére, ha megfelelően működtetik.