Normális vagyok?

Együtt utaztam a buszon a pasival, aki nagyon tetszik. Van családja, ezért nem hajtok rá, nem is tervezem, mert van bennem jóérzés. Másrészt, ha nem lenne, és megpróbálnám elcsavarni a fejét, akkor meg félnék, hogy elutasít, vagy kinevet. Ettől legalább anyira félek, mint attól, hogy valakinek tönkretegyem a családi életét. Tehát marad a titkos vágyakozás, meg a szomorúság.

Nagyon rossz volt, mert tegnap úgy éreztem, hogy meg szeretném simogatni. Alig tudtam legyőzni ezt a gondolatot. nNagyon ciki lett volna, mert ismerheti is valaki a buszon, meg egyáltalán, akkor mit gondolt volna rólam? Most biztosan sejti, hogy tetszik nekem, látom, hogy szimpatikus vagyok neki, de sose megy tovább egy lépst sem. Nem tudom, hogy mert bizonyos gátló tényezők nála is működnek, vagy mert annyira azért nem vagyok az esete. Szerintem nem vagyok normális, ahelyett, hogy másra figyelnék, mindig rá gondolok....