Hogy mondhatnám meg a szüleimnek, hogy Transzszexuális vagyok?

Szerintem próbáld arra helyezni a hangsúlyt hogy boldogabb lennél srácként élve. A szülőket általában érdekli a gyerekük boldogsága.

Persze szülőfüggő, ha nagyon elutasítóak mindenféle LMBT dolog felé, akkor lehet jobb, ha megvárod míg elköltözhetsz tőlük és nem függsz tőlük anyagilag, mert legrosszabb esetben kitagadhatnak, bántalmazhatnak.

Ha viszont szerinted elfogadnának akkor nagylevegő, és próbálj azzal a szülővel beszélni először aki legvalószínűbben elfogadó szerinted. Javaslom hogy mutasd meg nekik ezt a cikket: [link] Ja és szerintem külön beszélj velük, különben az első meghökkenés után lehet ketten fognak próbálni meggyőzni arról hogy miért nincs igazad.

Ha támogatóan reagálnak az szerencsés eset, mert akkor segíthetnek esetleges név és iskolaváltásnál később. Külföldön tudom, hogy tinédzsereknek pl. vannak hormonblokkolók, amik megakadályozzák hogy megnőjön a melled, menstruálj, stb. , de nem tudom Mo-n ezek elérhetőek e. Viszont a férfi hormon kezelést már talán 16, de legkésőbb 18 éves korodban elkezdheted, ha akkor még akkor is úgy érzed, hogy férfiként akarsz élni.

Javaslom hogy olvasd át a transvanilla.hu-t és ha valami nem tiszta, akkor írj a fórumra, ott mindig vannak emberek akik tudják a legfrissebb infókat.

- MoonEyes

Persze, sokkolhatja őket, de ha adsz nekik egy pár hetet-hónapot, és megválaszolod a felmerülő kérdéseiket, esetleg elirányítod őket a transvanilla oldalra az könnyebbé teheti a dolgokat.

Az pedig, hogy rokonok, barátok - a mérleg két serpenyője közül az egyikben a te hazudozás nélküli, őszinte életed, a másikban a "de mi van ezekkel az idegenekkel, akiknek annyira számít a véleménye" áll. Sokan először azt választják, hogy titokban tartják, aztán idővel elegük lesz és felvállalják, vagy elköltöznek messzire és új életet kezdenek az új nemmel. Ez nehéz döntés, és mindig valamilyen szinten az eddigi kapcsolatok jelentős átalakulása, de mind azok az emberek most egy hazugságot hisznek rólad, nem az igazságot.

- MoonEyes

Hát valóban nem könnyű dolog. Esetleg kezdheted azzal, ha eddigi életedben volt valami nagyon látható jele, hogy nem érzed jól magad lányként vagy és aztán terelheted a szót a belső érzéseidre.

Pl: "Apa, Anya emlékeztek, hogy mindig is utáltam szoknyát hordani és mindig könyörögtem h levágathassam a hajam rövidre? Az elmúlt hónapokban/években egyre inkább úgy éreztem, hogy nem vagyok boldog lányként és rájöttem, hogy sokkal jobban érezném magam, ha fiúként/férfiként élhetnék. Utánanéztem a neten és ez egy létező dolog, *kinyomtatott transvanilla cikket feléjük lenget* elérhetőek orvosi kezelések ((a műtétek részleteibe ne feltétlenül menj bele első alkalommal, sok szülő ettől kiakad, bár az én anyám a szakáll gondolatától is kiakadt lol)), de előbb kell szereznem pszichiátriai szakvéleményt, hogy papírom legyen a dologról. Eléggé biztos vagyok benne, hogy transzszexuális vagyok mert már jó ideje rágódom a dolgon. Ettől még ugyanaz az ember vagyok és ugyanúgy szeretlek titeket."

^ Nem tudom ez így mennyire épkézláb,de valami ilyesmi :)

- MoonEyes