Ti még nem éreztétek úgy, hogy a másik nem bőrébe bújva sikeresebbek lennétek csajozás/pasizás kapcsán?

Biztosraveszem, hogy sikeresebb lennék.

Egy nőnek semmit sem kell csinálnia mágis van aki próbálkozik nála. Főleg igaz ez a társkereső oldalakra.

Nem. Nőnek születtem és szerencsém van, mert szép vagyok és okos is (mielőtt bárki belekötne: nem dicsekedni akarok, ez egyszerű ténymegállapítás, ami viszont a leíráshoz fontos).

Mindig vannak udvarlóim, ki komolyabb, ki kevésbé komoly. De ha szimpátiát mutatok felé, a kevésbé komolyból is komolyabb lehet.

A párommal és anno az exemmel is úgy kezdődött a dolog, hogy éppen ráértünk és elkezdtünk beszélgetni (ismertük már egymást régről). Nem volt semmi komoly szándékuk, csak elütni az időt és flörtölgetni, de aztán ahogy folytattuk a dolgot, ez alakult és idővel komollyá vált.

Igazság szerint életemben egyszer kezdeményeztem, 16 évesen, és az csúfos kudarc volt :D Azóta nem, és fogalmam sincs, hogyan tenném, ha tennem kéne. És hogy teljesen őszinte legyek, nem is különösebben vonz a dolog. Régimódi vagyok, szerintem az udvarlás, az első lépések megtétele a férfi dolga.

No meg a másik, ennél sokkal "sikeresebb" nem lehetek, amennyiben siker alatt a párkapcsolatokat értjük. Most pl. két hónapja szakítottam és már komoly udvarlóm van. Az exem anno az előtte lévő exemtől hódított el. Igazából felnőtt életem során alig voltam egyedül. Most azt terveztem, hogy legalább egy évig nem szeretnék párkapcsolatot. De úgy tűnik, nem jön össze.

Viszont ez nem minden nőnél van így. Például én tiniként nem voltam valami jó csaj, pocsék volt a stílusom, nem is nagyon udvaroltak körbe. Csak aztán kikupálódtam. De sok nőt ismerek, akinek szinte vagy akár egyáltalán nem udvarolnak. Csak ők tipikusan a barátnők vagy egy tábla csoki társaságában sírják el a bánatuk.